Kulturális folyóirat és portál

2013. február 6 | Tar Károly | Irodalom

Keserű

Kosárlabdázom néha.
Szállok, mint az angyalok,
hátamon feketére festett
idei számom: 77
És a tükör-palánk előtt
felülről könyökig nyúlok
a vörös hússzínű gyűrűbe
a szőrtelen labdával.
Győzelmem sziszegve
fogadja magába,
hálóját tágítva az édes lyuk.
Elszállok egészen –
fiatalkoromig.
Csodálat-szonáta leng körül,
és nem érdekel
a szabálytalankodók
durváskodása miatt megítélt
büntető, nem kell a visszatérés
rögös pályánkra,
nem kell pontszerzésemért
a pályatársak elismerő fogadtatása:
lebegnem jó minden palánk fölött.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu