Kulturális folyóirat és portál

patak marta

2019. december 11 | Tóth Hajnal | Irodalom

A jelen mögötti múlt

Zöldre festett kerekeskút, félelmetesen sziszegő ludak a nagyszülők falujában, ibolyaillatú domboldal eső után, egy deszkahíd, ami választóvonal az ismerős és az ismeretlen világ között. Mindig péntek. Patak Márta prózaíró, műfordító volt a Várad folyóirat vendége december 10-én. Új regényéről Gálfalvi Ágnes, a Lector Kiadó vezetője beszélgetett az írőnővel szerkesztőségünkben.

 

A kaposvári születésű Patak Márta tud spanyolul, olaszul, görögül, németül, angolul, franciául, oroszul, katalánul, latinul. Amint az a Lector Kiadó gondozásában idén megjelent kötet fülszövegéből is megtudható a szerzőről: „Gimnazista koromban verset írtam, Shakespeare-szonettet fordítottam, utána olasz, spanyol és görög nyelvből tetemes mennyiségű szakszöveget, majd később szépirodalmat is, viszont egészen 2005-ig eléggé hanyagoltam az írást. Akkor Enrique Vila-Matas Bartleby és társai című regényének fordítása közben elszégyelltem magamat, és kiszakadtak belőlem a novellák.”

Mindig péntek című regénye a harmadik prózakötete; a borítót Bazsó Gábor tervezte Eduardo Rodá Voyage című festményének felhasználásával. A test mindent tud című regénye 2015-ben jelent meg az újvidéki Forumnál, majd 2017-ben a Scolarnál Enyhítő körülmények címmel egy novellaválogatás. Első regényében sötét témaként jelennek meg a negyvenes évekbeli bácskai vérengzések, az 1942-ben történt magyar tömeggyilkosságok, majd a tízszeres szerb megtorlások ’44-45-ben. Az egyik szereplője Uruguayból tér vissza szülőföldjére, Újvidékre. Patak  Márta hangsúlyozta: a jelen mögött mindig ott a múlt, és ő szeret evvel foglalkozni. Mostani regénye szintén a múlt nyomait hordozza. A regény a hatvanas évek elején született gyermekek története a kádári idők Magyarországán. Valószerű, mégis kódolt történetek. A mű a Margó Fesztiválra jelent meg, az akkori könyvbemutatón Kemény István költő, író beszélgetett Patak Mártával. A regény önéletrajzi ihletésű, ez nem titok, mondta a szerző. Az írónő Kaposváron született, de sokat élt falun, a nagyszüleinél. Erős, meghatározó gyermekkori élményekről ír (nagyjából elsőtől hetedik osztályig), mely élmények ugyanakkor univerzálisak. És hogy milyen volt Kaposvár akkortájt? „Mintha fekete-fehérben látnám a gyermekkoromat” – mesélte Patak Márta. Akárha egy fekete-fehér tévét nézne. Jellemző arra az időszakra: mindent szürkeség borít. Volt egy deszkából eszkábált gyaloghíd, amin félt átkelni. A Mindig péntek hídja erős szimbólum. Az írónő szólt arról, hogy a városra került parasztszülők gyermeke mellett grófcsemete is járt az osztályba. Mesélt a régi polgári házakból kilépő elegáns hölgyekről, meg a szürke verébbé vált tanítónőről, akiről keveset tudott, ezért aztán kitalált neki egy történetet. Az ő sorsa jó alkalom volt arra, hogy írjon a regényben ’56-ról is. Például arról, hogy ’56 októberében hogyan mentett meg valakit a zsilettpengéje. Hordozzuk magunkkal ezeket a történeteket és emlékképeket. Ez valahogy mind-mind nyomot hagy bennünk. Patak Márta sokat kutatta a történelmi hátteret az első regényénél, meg most is.

Jelenleg Leányfaluban él, édesanyja szülőfalujában. Szabadúszó. Rendszeresen közöl novellákat különféle lapokban, például az ÉS-ben, Forrásban, Jelenkorban. Fegyelmezetten, céltudatosan dolgozik, és kell is önmagával szemben ez a fegyelmezettség, hogy ne folyjanak szét a napok, hiszen prózát, főleg regényt rendszeresen kell írni. Nem az ihletre várva.

Végezetül arról esett szó, miszerint a fordítói munka nem jelentett akadályt a saját stílus kialakításában. Teljesen külön tudja választani a kettőt, ez sosem zavarta, ugyanis annyira más az a szöveg, amit fordít, meg az, amit ír.

Patak Márta Mindig péntek című kötete megvásárolható az Illyés Gyula könyvesboltban.

Képünkön Patak Márta és Gálfalvi Ágnes

Fotó: Fried Noémi Lujza

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu