Kulturális folyóirat és portál

2020. április 7 | Magyari Sára | Irodalom

Játék

Gyere, játsszuk azt, hogy nemcsak elszenvedője vagy az eseményeknek, hanem Te hozod a döntéseket. Ez azért lesz klassz játék, mert ha Te hozod a döntéseket, akkor tiéd a felelősség is. Most képzeld el, hogy Te vagy a király. Jó esetben megtanultad, hogyan kell királynak lenni. Honnan-honnan? Vannak ilyen Hogyan legyünk jó királyok 3 nap alatt c. kiadványok, ott van az élvonalban a Szent István király intelmei Imre herceghez 1027-ből vagy a Tractatus de liberorum educatione a 15. századból, amely oktatókönyv V. László magyar és cseh király számára. Szóval van segédanyag bőven, igaz, ma inkább diplomáciának meg politikának, esetleg lídersippnek hívják.

Tehát, Te vagy a király. Elég jól elvagy: kastély, korona, alattvalók, kincstár. De egyszer csak el kezd jönni ez a járvány, és kezdik mondani az udvari doktorok, jósok meg varázslók – jó, vegyük be a sámánokat is, ha ettől jobban érzed magad -, hogy rosszat álmodtak: talán baj lesz. Ezt azért gyűlölöd, mert a talán az nem jelenti azt, hogy egészen biztosan, de a talán azt sem jelenti, hogy egészen biztosan nem. És Neked meg kell védened a királyságodat: nemcsak a koronát, a kastélyt, a kincstárat, hanem a népet is. Mert a nép szereti, ha őt megvédik. Persze a néppel szemben az ember nem így működik, mert ő meg szereti azt hinni, hogy majd ő megvédi önmagát. Mert ő tudja, hogy neki mi a jó, és ő azt is tudja, hogy a járvány nem is járvány, hanem valami fondorlatos csel, vagy ő inkább azt tudja, hogy ez a járvány rettenetes lesz és mindenek előtt éhhalált fog okozni. Mindegy is, mert ez részletkérdés a játékban, a lényeg, hogy Te, aki a király vagy, meg kell hozz bizonyos döntéseket. Királyként, ha elolvastad, ha nem a fenti bibliográfiát, azért azt tudod, hogy Te sok mindent nem tudsz, tehát kell melléd 2-3 tudós: egy varázsló (biztos, ami biztos, mert démonok is okozhatnak járványokat az epidémonológia szerint), egy vezír (mert a nép fél ugyan a járványtól, de az ember nem biztos. Viszont a fegyverektől egészen biztosan tart) és egy krónikás (mert Te okos király vagy és tudod, hiába beszélsz a trónteremből, azt kevesen hallják, de ha belekerül a kódexekbe, meg ki is doboltatod, akkor, na, van esélye, hogy eljusson a döntésed, ahova kell). És akkor már ott is vagy: Te és a másik három.

Azt tanácsolják, hogy zárasd le a városaid kapuit és hirdesd ki, hogy mindenki maradjon házon belül. Ez azért okoz Neked egy-két álmatlan éjszakát, mert a nép egy része kint portyázik, a másik része üzletel, a harmadik része peregrinál1 (persze, hogy tudsz ilyen szavakat használni, hát Te vagy a király) és van, akikről nem tudni sokat, csak azt, hogy nincsenek a királyságon belül. Ha bezárod a kapukat, ők kint maradnak, és az nem jó nekik meg majd még barbárnak hisznek a szomszéd országok uralkodói. Ha beengeded őket, ki tudja, hányan hozzák magukkal a kórt, és az nem jó nektek.

Ha megparancsolod, hogy mindenki maradjon házon belül: akkor ki ad enni az állatoknak, ki megy a földekre szántani, ki jön be a kancelláriára írnoknak meg egyáltalán, ha leáll a munka, mi lesz? Ha nem rendeled őket házon belülre, lehet, megbetegszenek, nyomják az ágyat, és az is lehet, hogy meghalnak. Lehet. Ez megint egy olyan szó, amit szívből gyűlölsz, mert pont olyan, mint a talán. De Te vagy a király. És döntened kell.

Közben jönnek a hírek más királyságokból és császárságokból, hogy egyre többen betegszenek meg, ezeknek egy része nem tud dolgozni; másik része meghal. Jó, hát idősek meg betegek, meg ki tudja, de azért úgy halnak megfele naponta többen. Igaz, vannak olyan varázslók, akik azt mondják, hogy esetleg nem is a járványtól, hanem esetleg azért, mert lüdérc ült a mejjükre vagy esetleg azért, mert szemmel verte őket a falu boszorkánya. Esetleg. Ismét egy szó, amelyiktől fáj a fejed, csakhogy Te vagy a király. És tenned kell valamit.

Aztán, hogy érezd királyságod súlyát, a varázslók elkezdenek felmondani, elmenekülni: hol azért, mert nincs elég kígyójuk meg békájuk, hol azért, mert félnek (nem tőled, nem is a hadseregedtől, teljesen mástól), hol egyéb teljesen emberi okok miatt amúgy, csak hát Neked eszedbe jut, hogy mikor varázslóvá szentelték őket, akkor tettek egy esküt. És ez olyan, mint amilyet tettél Te magad is, meg a katonáid is, mert az eskü a legmagasabb szintű szerződés, és egyoldalú, és nem is nagyon ér visszavonni. Egyoldalú, mert Te megígéred, hogy ezt meg ezt teszel a jóért, az egészségért, az életért, az emberekért, a hazáért, és nem vársz érte cserébe semmit. Tényleg semmit: sem tapsot, sem szobrot, sem aranyat, igazából megértést sem. Mert az eskü megszegésének esetében nem nagyon vannak enyhítő körülmények. Persze Te tudod, hogy ha nem leszel jó király, akkor Téged lefejeznek, jobbik esetben elárulnak és tömlöcbe vetnek, talán száműznek (ha okos király voltál, akkor lesz hova menekülnöd, amúgy, ki tudja), de tojással és paradicsommal egészen biztosan megdobálnak. Mert a nép meg az ember is nagyon jól tud célozni.

Látod az udvartartásban és a kancellárián, hogy van ott melletted néhány alattvaló, akik már hetek óta 24 órából 20-at talpon vannak, jönnek a királyságból olyan hírek, hogy vannak varázslók is, akik tényleg varázsolnak: a semmiből gyógyítanak; vannak molnárok, hentesek, akik valahogyan teszik a dolgukat, de velük most nem nagyon tudsz foglalkozni. Majd. Róluk is kell dönteni előbb-utóbb.

Jönnek a küldöncök, követek és mondják, hogy most már zúgolódik a királyság: egyesek azért, mert van vesztegzár, mások azért, mert mégsincs. Vannak, akik pontosan tudják, miben hibázol, kevesebben ugyan, de azt is, mit kellett volna másképp csinálnod. De Te királyként most evvel nem tudsz foglalkozni.

Te királyként azon kapod magad, hogy esetleg mégiscsak ember vagy, de a néped csak királynak akar – és tökéletesnek. És eszedbe jut, hogy Te most tényleg nem lehetsz ember, csakis király: döntesz, elrendelsz, tanácskozol. És viszed a másik hárommal ennek a felelősségét is. Rólad mindenki tudni fogja, hogy akkor Te voltál a király. A Te uralmad alatt lett ez és ez az országban.
És akkor most gyere, és játsszuk azt, hogy Te olvasó vagy! 2020 tavaszán ülsz a laptopod előtt és online olvasod ezt az írást. Közben fő az ebéd, üvölt a gyereked két perce, mert ki akar menni, neked elzsibbadt a feneked a sok üléstől, és már nagyon unod a lakás összes szobájának színét és berendezését, és a szeretteid is egy kicsit az agyadra mennek (jó, néha nagyon, de ezt nem vallhatod be). De, amikor elfáradsz, mikor haragszol, mikor félsz, akkor ugorj a felső sorokhoz – és játsszuk azt, hogy ebben a helyzetben Te vagy a király: a Tiéd a felelősség mindenért, mert Te hozod a döntéseket!

 
1 Kószál, kóborol

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu