Kulturális folyóirat és portál

2014. június 3 | Ujvárossy László | Művészet

Jakobovits Márta köszöntése*

Ebben az évben Jakobovits Márta kerek évfordulót ünnepel, most az én tisztem csak annyi, hogy szeretettel köszöntsem. Kezdem a kerámiával, azzal a műfajjal, amelyet az eddigiekben Márta örömmel művelt: az iparművészet funkciói szerint alkalmazott művészeti ág, mégis sokaknál meghaladja azt. Van, amikor az anyag makacsul ellenáll, nem engedelmeskedik az alkotó akaratának és beköszön a természet hívó szava, amit több esetben véletlennek nevez a művész, de van, aki hibának hiszi és újrakezdi a folyamatot. Mondanom sem kell, hogy az igazi mester többnyire értékeli az efféle „hibák” sorát, sőt várja a hívogatást, mert ezt a fizikai valóságon túli jelzésnek tekinti, és éppen ez lesz a jellemzője az ilyen típusú munka értékének, hogy a metafizikus mezőből jött sejtések kiülnek alkotása felszínére, látszanak rajta.

Jakobovits Márta is ilyen alkotó, aki elég régóta a tűz művészetét művelve, kerámiáinak létrehozásakor az ősi anyafölddel, tűzzel, égetési technikákkal foglalatoskodik. Az alkotás folyamatában az alkalmazott funkciók mögött mindig tudatosan teret ad a kifejezőerő érvényesülésének, és az általa használt anyagokon keresztül mi nézők is közelebb kerülünk a természet titkaihoz, az ősi kultúránk mitikus valóságához. Azt keresi Márta, ami évezredeken keresztül keveset változott, ez az emberi szívdobogásnak a ritmusa, a formák organikus valóságának groteszk humora. Az alkotó nem mindennapi tárgyait nézve olyan érzésünk támad, mintha lélekhordozó kavicsokat, köveket látnánk, melyeket a szél, az eső, az idő alakító ereje formált. Olykor tárgyai a használati szerepkört is ellátják, és a mai globális kommunikációs kultúránkban jóleső érzés tölti el a nézőt, akár egy pillanatnyi művi természet helyett visszatekinteni a rousseau-i vad természetbe. Mindezt a szellemi sétát a játék gyermeki örömével telíti művészetében Jakobovits Márta. Kerámiái fakérgek mellett, természeti textúrákba olvasztva kerülnek kiállításra.

Iskolanapon Nagyszalontán üdvözlöm a fiatalokat, ahonnan Jakobovits Márta is indult. Legyen ő példa és örökség a jövő művésznemzedékének. Barátsággal egészséget kívánok, hogy továbbra is azt tegye, amit igazán szeret, hogy alkothasson, adhasson mindannyiunknak.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu