Kulturális folyóirat és portál

2017. április 5 | Vancu, Radu | Irodalom

IV. ének

Miközben málét szórsz a fortyogó vízbe s gondosan kavargatod
a sárga sutyorgást, matematikailag szinte elképzelhetetlen,
hogy az agyadban lakozó emberkének ne jusson eszébe legalább
egy az itt következőkből:

i) „Főtlen puliszkának” neveztek, kicsúszott minden a kezemből
mint egy plöttyedt forró masszából. Elsősorban anyám hívott
így. Égette nyelőcsövemet a szégyen akár a forró lötty,
akkor még nem tudtam, hogy ezt
pedagógiának és szeretetnek hívják.

ii) Mert erre tanít Lao-ce: amikor kitartóan kavargatod
a puliszkát, a puliszka is kitartóan megkavar mindent benned.

 

iii) Főtlen puliszka az, aki ebbe a főtlen puliszkába ejtett,
melyben minden nyers és forró.

 

iv) Az agy folyékony forró málé-gránát.
Nem mintha a szív más lenne.

 

v) És nem mintha a megdermedt és kihűlt málé
enyhítené a fájdalmat

 

vi) És ha ez lenne a pokol, hogy folyton kavargassak egy soha-össze-nem-álló
puliszkát – és ezerévente szórjak egy málészemet
abba a vízbe, melyben én fortyogok –, míg
megfövök – ha ez az én poklom, hát rendben, de legalább
legyen itt, a manzárdszobában Cami és Sebi mellett.
vii) Basszus, ez baromira forró.

 

viii) S ha ez a mennyország, hogy kavarjam ezt a puliszkát –
melyben nem én fortyogok, hát rendben,
de ez is itt történjen, ebben a kis manzárdban – egyébként
ott is fortyoghatnék, teljesen mindegy lenne.

 

ix) Ha csomósra sikerül a puliszka, Istenem, akkor pokolra jutok.
Ez legyen a jel. S ha nem, akkor fordítva.

 

x) Igazából csak akkor, ha több mint öt csomó lesz. S ha főtlen marad a puliszka.

 

xi) Ámen. Sajnos lágyra sikerült.

 

fordította: Mihók Tamás

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu