Kulturális folyóirat és portál

2013. február 11 | Magyari Barna | Irodalom

Hétmilliárd öngól

szobámban emberből egy van
már mind hazament a többi
száradó testem nehéz így
öröm medencébe lökni

tömény a csönd hígítom a
múltat 1:3 arányban
azt játszom visszasötétül
fejemen néhány hajszálam

a szenvedély szoknyájához
a képzelet teremt utat
verslábak combjai között
matat a fickós öntudat

a verőfényes tegnapból
versembe téved pár sugár
ha kedvesemre gondolok
az alhas mámort szimulál

ezen a sztrádán magamtól
magamig túl sok a kanyar
hatvan lóerős tudatom
száguldva hajtja a magyar

megkeni piskótánk a sors
de nem friss krém ez csak puding
tűnődhetünk órákon át
vajon hogyan alakult így

színig teleütötték e
század tenyerét szegekkel
az anyagi feszületről
a költészet sem ereszt el

a technika súlya alatt
a természet teste görnyed
létfenntartó pazarlásunk
szennyeket feszít a földnek

atom- s tudathasadásban
eltűntek jó páran végleg
ebben a nagy zűrzavarban
tudomány fakul a fényed

belenéztem a világba
az emberek szemén könny volt
mondd hétmilliárdan hogyan
lőhetnek naponta öngólt

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu