Kulturális folyóirat és portál

2016. május 31 | Farkas Szabolcs | Irodalom

A hazugság, érted-e…

A tegnap elmentem kaszálni érted-e, s úgy tudd meg, hogy az eső úgy megvert, mint a dunnyezó. Pedig annyi a fű a mezőn, hogy dögivel, s a tehenek még a seggükkel es tudnák enni, s ezétt lettek olyan kövérek mostanában, érted-e.

No de mit akarok mondani, mi lett, s mi nem, az enyém a takarógép egyszer csak megomlott, ember. Mi egyebet tudtam vóna csinálni, hát felvittem Gyergyóba ehhez a Szerelő Jancsihoz, hogy nézzen szeg belé, hátha lehet még segíteni rajta, met ha igen, akkor előbb-utóbb rajtam es segítene, s nem kéne itt húzogassam fel s le annyit azt a gereblyét, érted-e.

Elég a’ hezza, hogy ennek má lassan másfél éve, s azóta semmi javulás nincs a motor felől. S akárhányszor hívom ezt a Szerelő Jancsit, annyiszor s annyifélét hazudik, érted-e. Met most ez kell s az kell belé, s hazudik esszevissza, mint a kefekötő cigány, de le merem fogadni, hogy más ennyi idő alatt egy takarógépet csinált vóna, ember.

A múltkor es, feljártunk a komámmal, s mind kezdte ott a rablómesét, de hiába vót, met én láttam, hogy az a motor még most es ott van, ahova másfél esztendővel ezelőtt leraktuk. De ő ott mind erősködött, hogy ilyen s olyan alkatrészeket rendelt belé, met neki nem vót sztokkon, de velem nem baszik ki, érted-e, met mihelyst megjönnek azok az alkatrészek, én megmondom neki, hogy azokat ügyesen adja ide nekem, s ő szépen tartsa meg azt a motrot, amit olyan régóta szerelget.

Ez a hazugság mindenütt, érted-e…

 

 

 

Megjelent a Várad folyóirat 2015/10. számában.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu