Kulturális folyóirat és portál

2017. március 22 | Ady András | Irodalom

Háznyi

egy év alatt felemeltél,
azzá, ami most vagyok,
sőt valami halk belső
hang szerint azzá is,
ami esetleg lehetek,
sikerült romokra építve
valami, igaz, csak itt
értékesnek tűnő,
értékelhető csíki
csodát összedobj,
tény, valahogy erősnek
tűnök, van nekem a
szolid homlokzaton
mindenféle bazi nagy
termopán lelki ablakom,
szép korlátos lépcső
vezet le és fel bennem,
a vizitre érkezőnek
kényelmesen elérhető
mindkét lelkem;
vágyaim szerint a
belső rendezési arány,
valahogy ilyen: minden
szabad területen ágyasház,
hálószoba, szerető-
szinte-alig-lehethogy-
majdtán feleség tárolásra
alkalmas, imádnivalón
fülledt felület; van kert
is, persze, kettesben
szaladni, pihenni, kis
kiflit-nagy kiflit formázva
elaludni, s e pázsitot,
ha akarom, képzeletem
láthatáráig terjesztem,
vagy zsebre vágom
ahogy kényem,
ahogy éppen kívánom
egy év alatt felépítettél,
nekem mennyi időre
van szükségem, hogy
a le nem lakottság miatt
újra visszaalakuljak
vízzé,
homokká,
dobálható
kaviccsá

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu