Kulturális folyóirat és portál

2013. június 5 | Balogh István | Irodalom

hasadt furulyámból

Tiszám partján állok,
Szememben mállott,
kivájt kaján árkok.

Alul szennyvíz.
Fölül meggyíz!

Fára mászok.
Fára mászok.
Fűben virágok.
Fűben virágok.
Tetejükbe hágok!

Erőszak kit érint,
törjön lába szára,
rókatáncot járja!
Jajgat itt szél is.

Harang ünnepet kong-bong,
marad ügyetlen kobold:

Fára mászik, ágon fészkel,
előbb zokog majd énekel.

Fészket nem rak télen madár.
Fölrepült már édesanyám,
nappá vált és holddá lett!
Tiszám vize jéggé fagyott.
Durran nagyot ostorsudár.

Zentai jó pásztorok,
tülköt fújjon száz torok!

Elsuttyan a végtelen.
Mit is ér az életem?

Tiszám partján gesztenyefák,
ágaitok őt karolják!
Igazgyöngy a szerelmetek,
áldozzátok szerelmemet!

Tiszám partján meg-megállok,
ringatgatnak hűs hullámok.

Emlékeim berámázva
kampón lógnak. Megalázva.

Pókok csak a barátaim.
Hálójukban rángat a kín.

Tiszám partján ma megállok.
Szemüvegem fölteszem.
Túloldalra áttekintek.
Látok.
Mindent tisztán látok.
Csak fázok.
Nagyon fázok!

Csudamadár faágról
nyakamba vág,
húst vámol.
Fázom
recseg,
minden csontom összezörren,
nagyon fázom!

Szárnya alatt kilel hideg.
Nincsen tollú, nincsen pihe.

   2012. december 26.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu