Kulturális folyóirat és portál

2013. február 11 | Bíró Réka | Társadalom

Ha nincs kedved próbálni, ne próbálj

Dolgoztam Magyarországon is, ott senki nem kérdezett az interkulturalizmusról. Ez csak itt, csak nekünk fontos kérdés – mondja Sorin Militaru (fotó) a Simon Judit vezette Kölcsönhatások beszélgetésen.

Román rendezők magyar színpadon, magyar rendezők román színpadon, ez a tematika. Nem is különbözünk annyira, hangzik el később. Persze, lassan kiderül, ez nem egészen így van. Hiszen vannak a sprinterek és vannak a hosszútávfutók. Sorin Militaru más metaforákat is kínál a különbségre. Szerinte a román színészek a versenylovakhoz hasonlóak, nagy teljesítménnyel. A magyar színészek teherbíróak, keményen dolgoznak, ők az igavonók.
A vásárhelyi Makrancos hölgy rendezője úgy véli, hogy nincsenek határok a színházban, nem fontosak a nyelvi különbségek. Sőt,  jobb is, mert nem a nyelvre fókuszál a figyelem, hanem a szavak mögötti gesztusokra. Román színészekkel nem sikerült volna ilyen Makrancos előadást létrehozni, az esetleg egy „komédia paródiája” lett volna, mondja. Ezt pedig pontosan a színházi tradíciók közti különbségek miatt látja így. A román színészek nem úgy dolgoznak, ahogy a magyarok. A magyar társulatok esetében az ismeretlen nyelv miatt több figyelemre volt szükség, mondja Militaru. Sokkal figyelmesebbé tett – foglalta össze azt a tapasztalatot, amit román rendezőként kapott a magyar színpadon.

Szabó K. István a munkamódszerben látja a különbséget, szerinte más energiákból építkezik a két kultúra. Az ő tapasztalata, hogy a magyarok didaktikusan követik az utasításokat, a románok ráérzésből, lazábban dolgoznak. Ebben látja egyik okát annak, hogy a román színházi kultúra gyorsabban változik, könnyebben adaptálódik a kelet-európai valóság változásaihoz. Ugyanakkor a román színészek lazábbak, játékosabbak, a magyarok „komolyabban” veszik, keményebben dolgoznak. „A románok megtanulták, hogy van egy metódusom. Nálam nem lehet késni” – jelenti ki Szabó K. István, aztán az is kiderül, hogy amellett, hogy a román színészek pontosságot tanulnak a magyar rendezőktől, fordítva is történik valami. „Én tőlük azt tanultam, hogy ha nincs kedved próbálni, akkor inkább ne próbálj”.

Az kétségtelen, hogy a román színházi iskola hatással van a romániai magyar színjátszásra, de a magyar rendezők munkája által a román színházak is átvesznek egyet s mást a magyartól.

Sorin Militaru végkövetkeztetése: a románokon a rend látszik meg hatásként, a magyarokon pedig a rendetlenség. Mindez pozitív értelemben.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu