Kulturális folyóirat és portál

2012. október 15 | Áfra János | Irodalom

felesleges kör

 

el bírnád viselni, ha lenne kocsim,

slusszkulcsom, az ilyen beszólásait utálom,

így muszájból elmondtam neki, miért nincs

oka ilyeneket mondani, hogy az exem oszlopba

hajtott velem majdnem, meg ahogy anyával

az utcába forduló járműveket figyeltem,

mind miattunk köröznek itt, akarnak tőlünk valamit,

valami végzeteset, gondolta anya és elkísért

reggelente az iskolába, tizenhat múltam,

de megfogta a kezem, az osztálytársaim meg

csak nevettek rajtam, mert nem tudtak szart sem,

és én sírtam otthon, odahúzódva a radiátorhoz,

aztán lekapcsolták a gázórát, és nem ehettem

egy évig főtt kaját, pedig elintézték volna

ingyen a menzán, de anya nem hagyta, mert

félt, hogy meg akarnak ölni, és még abban

a pusziban is ott lenne a méreg, amit iskola után

továbbadnék neki, így nem hagyhatta, ezt

igazán nem lehetett, értem, és senki másért sem,

névtelen leveleket kellett postaládákba dobnom,

ha tiltakoztam, sebesre verte a fejem, aztán ki voltam

készülve teljesen, onnantól amit kért, meg kellett

csinálnom, egy idő után az erkélyről az összes rendszámot

ismertem, mert anyát nem lehetett visszautasítani,

tudtam, hol fordul be, mikor és milyen kocsi, füzeteket

írtunk tele rendszámokkal, kitartóan kerestük az

összefüggéseket, és anya átlátta a minket körülvevő

egyetlen hálózatot, de közben a számlák nem tűntek el,

behajtók jöttek, aztán anyáért zubbonyos kocsi,

értem pedig gyámügyesek, „most egy bentlakásos

otthonban vagyok, de nem olyan veszélyes,

és nem gond, ha nincs kocsid, nem ezért foglak

szeretni”, mondtam, mert nem tudtam

még, hogy amúgy másért sem

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu