Kulturális folyóirat és portál

2019. július 19 | Szombati István | Irodalom

Fácánszonáta

– Küldjek még egy kávét? – kérdezte Barnabás csinos munkatársát, aki a főiskola után, ki tudja, miért, hozzájuk szegődött.

– Kösz, most ne zavarjál, nem látod, szörfözök!

– Elárulnád, Csilla, miért épp hozzánk, Erdőszékre jöttél?

– Talán csak azért – nézte a monitort –, hogy a pici községedből kicsit nagyobb legyen. – Majd ahogy lenyomta az entert, az egekig ugrott.

– Mi történt, Csilla, találtál valamit?

– A valaminél többet!

– Pályázni szeretnél a megyeszékhelyünknél?

– Azon már túl vagyok. Remélem, Barna, nálad is jó leszek.

– Azt hiszed, én sose kopogtatok a megyei góréknál?

– Te csak arra ügyelj, hogy minden befektető a te községed nézze!

– Eladnád az erdőt?

– Kettő van belőle, míg a tél hidege és a parasztjaid ki nem vágják mindet.

– Azt hiszem, sejtem már, miért jöttél ide.

– Akkor miért faggatsz, miért nyitsz rám percenként kávéval?

– Jó lenne, ha tudnám, mit akarsz lenyúlni.

– A lenyúlás nem jó szó, de ha ragaszkodsz hozzá, tegyed többes számba.

– Azt hiszed, én…

– Nem hiszem, tudom. Apósodtól talán semmit se „nyúltál” le, mikor feleségül vetted meddő, sánta lányát?

– Ezt meg honnan tudod?

– Szedd össze magad, térjünk a tárgyra! Ha a fél erdőt eladjuk egy holland pénzeszsáknak…

– A rigófüttyel mi lesz, a fácán-szonátával?

– Iskolát bővíthetsz, sportpályát, táncházat!

– A megyénél, úgy hiszed, el fogják könyvelni?

– Ha nem nyílik az ajtó, nyitjuk az ablakot! Mi ez a neszezés, kopogott valaki? Nem írtál cetlit, hogy kedden és szerdán nincsen jogi tanács?

– Ne aggódj, ismerős, tőle nem kell félned – legyintett Barna, a szikár polgármester, majd turkált a bajszában – régi bútordarab.

– Neve?

– Korán kelő Juci.

– A sarki iskolából?

– Akár az árnyékom, mindenfelé követ. Amíg diri voltam, ő volt a pedellus nyomorék férjével. Régen nyugdíjazták, de míg mozdulni tud, ide is, oda is, be-be szokott nézni. Ha a fókuszomba kerül, bizalmasan kacsint, mintha azt mondaná, ne félj, Barna fiam, nem viszem a pletykát. Nem fogják megtudni, kit ringat a szemed reggel fél nyolc után…

– Megvan! – ugrott a bombázó, s mint egy hamiskártyás, ha bejön a nyerő lap, dörzsölni kezdte ápolt, puha kezét.

– Mit találtál, Csilla?

– Jobbat a hollandnál!

– A kiserdőt akarják?

– Nem is a te széked!

– Míg nem voltál nálunk, valami belga is célba vett bennünket.

– Hány „lepedőt” kínált? – Barna elmakogta. – Ha rábólintasz erre, megduplázom neked!

– S ha letörik a szárnyunk?

– Nem kell citeráznod, Bélát jól ismerem!

– Azt a béna öszvért?

– Ne minősítsd, Barna, az évfolyamtársad volt a tanítóképzőben…

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu