Kulturális folyóirat és portál

2019. május 11 | Mikola Emese | Irodalom

Evangélium

Photoshop se kreálhatta volna szebbre ezt a mai naplementét. A nap egy fénykarjával ölelni akar, másikkal már beleolvadt a tengerbe. A szél hipnotikusan együtt morajlik a hullámokkal.

Három fehér ruhás alak ijedt gyorsasággal takarítja a partot, féltik az állásukat. A szálloda nyitott teraszán a turistákat mohóságuk űzi körbe az asztalok, a többiek és az ételhegyek között. Csak két fürdődresszes férfi nézi végtelen nyugalommal a horizontot.

Az alacsony, köpcös – Tamás nevezetű –, a vízimentő.

Barátja szikár, vékony szálú gesztenyeszín haja vállig ér, hegyes orra alatt keskeny bajusz. Hajából néhány vízcsepp a hasizmán landol, hisz nemrég még pancsolt. Karján az ácsmunka kidomborította az izmokat, de mellkasa alatt a bordák kérdőjelet írnak, amikor sóhajt. Lehajol egy lapos kavicsért, aztán mégis olyan megfontoltan dobja el, mintha más céllal vette volna fel az előbb.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu