Kulturális folyóirat és portál

2013. december 17 | Zsidó Piroska | Irodalom

Eső után

Éretlen kis dió-szemei
rám pislognak a diófának,
s mint apró balerinák kara
libben odébb a bodzavirág.
Részegen moccan a szilvaág,
s a kivágott csalán illata
terjeng. Csak a pillangók fáznak.
Inognak a szőlő fürtjei.

Rész és egész a szélnek szolgál.
Még a parasztszekereknek is
mintha csak azért lenne zaja,
hogy elvegyüljön a rigófüttyben.
S amíg a méhek fontos ügyben
járnak, leng a rét nedves haja,
a fű, s harsogni kezd a haris.
A dongó dönögve dorgál.

Szinte hallani, amint nőnek
a kert végében a szilvafák.
Tűzpiros ruhájú liliomot
szárítgat egy furcsa fuvallat,
a darázs virágkelyhet vallat,
s a nap talál egy pici okot –
sugarai, mint apró gyufák
tüzet adnak a vizes földnek.
A füvek hegyén ázott hangyák ülnek.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu