Kulturális folyóirat és portál

maraton_szombat (1)

2019. november 19 | Tóth Hajnal | Irodalom

Emlékezésregény az első nagy élményekről

Az élő ház című regényről Tamás Dénes íróval beszélgetett Fazakas Márta, a Szigligeti Társulat irodalmi titkára a XI. Nagyváradi Könyvmaratonon.

 

Tamás Dénes egy Sepsiszentgyörgy melletti falucskában, Rétyen született. Székelyudvarhelyen járt középiskolába, majd Kolozsváron tanult filozófiát. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kommunikáció szakának oktatója; esszéista és író. Eleinte inkább esszéi jelentek meg, aztán a gondolati írásoktól eljutott a novellákig és regényig. Úgy is lehet mondani: esszéi irodalmiasak, szépirodalmi művei filozofikusak. Derűsen megjegyezte, fáznak az emberek attól, hogy magukra öltsék az író szerepét, ám nincs mit tagadnia: egyre egyértelműbben ott van az írás, az irodalom az életében. Fontos számára a különféle irodalmi formák közötti kalandozás. Abban viszont biztos, hogy drámát nem fog írni. Elmélkedő írónak tartja magát, nem a sztorizás a szövegeinek az erénye. Műveinek drámaisága nem a hagyományos cselekményszövésből származik. Mint mondta, a tanulmányírás szakmai kötelesség. Van benne kíváncsiság a világ iránt, de az írói késztetés már teljesen más.

Szóba került az iróbarátságok témája. Tamás Dénes elmondta: szűk kaszt az íróké. Vannak lelki vagy írói rokonságok. A műveik is úgymond beszélgetnek egymással. Másfelől viszont a hatások, inspirációk nem feltétlenül a szépirodalomból jönnek, hanem a képzőművészetből, a zenéből, a természetből. Egy adott ponton az ember telítődik.

Az élő ház nevezhető kollégiumi regénynek. A kilencvenes években játszódik. Mozaikszerűen épül fel a mű. Keveredik benne a valóság és fikció. Különleges viszony ez, hiszen egyre többen fedezik föl benne magukat, vagy azt, hogy ki kicsoda a regényben, ugyanakkor az író hangsúlyozta: nem dokumentumregényt írt, hanem feldolgozta a történéseket. Az élő ház emlékezésregény. Gazdag, színes emléktömeg állott rendelkezésére. Mint említette, sok minden megtörtént ama kollégiumi közösségben, aminek meg kellett történnie.

Az időhöz való viszony furcsa tükörjáték: visszateremteni a mából azt, ami történt. Az írót foglalkoztatja az, hogy miként él bennünk a múlt, milyen állapotban marad húsz-huszonöt év elteltével, mennyire sötétek vagy homályosak az emlékek, mikor van az, hogy csak fel-felvillan valami. Az élő ház az első nagy élmények regénye is. Zenéhez, szerelemhez, szexhez fűződő élmények, tabusított témák. A regényben szereplő falusi fiúk teljesen elszakadtak otthonról, teljesen idegen közegbe kerülve furcsa szokások és kapcsolatok alakultak ki. Persze volt agresszió, verekedés, hormontúltengésben szenvedő fiúk, ami miatt a lányok jelenléte sokszor eltárgyiasított formában jelent meg, ám „mindennek ellenére jó volt ott nekünk, nem lehetett sokáig rosszul érezni magad, már csak azért sem, mert a gyermeki lélek rugalmas”. Mindent összevetve az író hozzáfűzte: szeretettel megközelített történetek, történetmorzsák elegyednek a regényben.

Képünkön a  Szigligeti Stúdió fehér termében tartott könyvbemutató kezdetén balról jobbra a beszélgetést felvezető Szűcs László, a kérdező Fazakas Márta és az író, Tamás Dénes

Fotó: Fried Noémi Lujza

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu