Kulturális folyóirat és portál

IMG_3378-1200x800

2013. február 6 | Ujvárossy László | Művészet

Életszerű versenyben nyerünk

Köszöntő a PKE képzőművészeti tanszéke tízéves jubileumára

Kedvezően alakultak dolgaink, az akkreditálás és a magiszterképzés beindítása után egy esztendővel elértük a nagykorúság határát, és megérdemelten ünnepelhetjük fennállásunk immár tizedik évfordulóját. A jubileumi esemény arra kötelez mindnyájunkat, hogy ezúton is kifejezzük elismerésünket mindazoknak, akik hozzájárultak a Partiumi Keresztény Egyetemen a magyar nyelvű képzőművészeti oktatás megvalósulásához.

Szoktuk mondani, hogy a vizuális művészetek nyelve univerzális, de ha anyanyelven nem lenne hozzáférhető ezek elméleti és szakmai oktatása, akkor nemcsak a személyiségek identitástudata sérülne, hanem a művészetelmélet mélyebb elsajátíthatósága is. Ezért elsősorban köszönet illeti a Partiumi Keresztény Egyetem 2001-es vezetőségét, beleértve a Pro Universitate Partium elnökét, Tőkés László akkori püspököt és munkatársait, akik nyitottak voltak e költséges szak támogatására. Továbbá köszönet a vizuális művészek csapatának, hiszen csak igazi csapatmunkával juthattunk túl a kezdeti nehézségeken, illetve a folytatásban is számtalan barát és kolléga közreműködésével érhettük el a mai szintet.

Az indulás éveiben gond volt az infrastruktúrával, a géppark és műtermek felszereltségével, de az egyetemi vezetés mindezt sorra megoldotta. Később jött az igazi nehézség, a magyarul előadni tudó egyetemi szakemberek hiánya, aminek átvészelésén a román kollégák segítettek mindaddig, amíg nekünk is nem sikerült egyetemi oktatói rangot és fokozatot szereznünk.

Hogy kik voltak ők? Többek között Mircea Baciu, aki sajnos 2006-ban elhunyt, így nem élvezhette munkájának eredményeit; Ioachim Nica, dr. Ioan Horváth-Bugnariu, dr. Aurel Chiriac, dr. Radu Igazsag és a többiek, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Köszönet a fel nem soroltaknak is. Továbbá köszönet természetesen a magyarországi oktatóknak, barátainknak – dr. Prokopp Mária, dr. Keserű Katalin, dr. Bán András, dr. Sturcz János, dr. Maczó Péter, Kapitány András –, akik a korszerű oktatás mellett könyvtárunk anyagának bővítéséhez is hozzájárultak. Egyszóval köszönet a mintegy negyven oktatónak, akik tíz év alatt egyetemünkön megfordultak, vállalva a gyakori fáradságos ingázást a bukaresti, kolozsvári, magyarországi művészeti egyetemekről, továbbá azoknak is, akik Nagyváradon nap mint nap hozzájárultak a hallgatók sikereihez, mint dr. Boné Rudolf, dr. Jakobovits Márta, Székely Réka, és a mai kollégáknak, dr. Antik Sándornak, dr. Horváth Gizellának, dr. Gheorghe Gorunnak, dr. Onucsan Miklósnak, Balázs Zoltánnak, Ütő Gusztávnak, Vass Sándornak, Kovács Zoltánnak, Izsák Elődnek vagy a temesvári Nyugati Egyetem dékánjainak, akik kérésünkre licencvizsgáztatást végeztek, és hosszú ideig egyetemük oklevelét adták hallgatóinknak, amíg nem nyertünk akkreditációt. És nem utolsósorban köszönet a hallgatók nemzedékeinek, akik szorgalmas, sikeres munkájukkal ma is erősítik intézményünk hírnevét. Újfent hosszú lajstromot kellene említeni, azoknak az ifjú tervezőgrafikusoknak a nevét, akik televíziós stúdiók, színházak hasznos munkatársai, illetve reklámterületen bizonyítanak, vagy külföldi egyetemeken folytatják ma tanulmányaikat.

A köszönetnyilvánítás után a jubileum kapcsán a sikereinkről, állítólagos jó hírnevünkről szeretnék beszélni. Tudom, hogy kényes kérdés, hiszen a szubjektivitás okán könnyen az öndicséret csapdájába kerülhet a méltató, éppen ezért jobban örültem volna, ha egy semleges művészetkritikus végzi el ezt a munkát. Ennek hiányában kénytelen vagyok megtenni én, aki bentről úgy látom, tíz év alatt igen szerényen reklámoztuk a sikereinket. Igaz, nem is éreztük szükségét, hiszen sokáig túljelentkezést könyvelhettünk el a felvételiken. Ítéljen tehát a néző-olvasó, úgyis objektívebben látja mindazt, amit mi nem.

A kérdésre, hogy mitől lehettünk sikeresek eddig, az iskolánk jellemzőiről kell beszélni, mindenekelőtt a kreativitásra összpontosított, interdiszciplínákban gondolkodtató nevelésről, ami a romániai nomenklatúrában nem megvalósítható intermédia szak tantárgycsomagjaiból következett. A fent említett intermédia szaktervek helyett ugyan tervezőgrafika valósulhatott meg, ellenben a hallgatóktól továbbra is rugalmas, kreatív gondolkodást várnak az oktatók, ami egyik jellemzője a szakunknak. A másik karakterisztikus jegy az, hogy aki a PKE-n a grafikát választotta, nemcsak az iPad alkalmazásban jó, hanem minden eszközzel a cél érdekében képes alkotni, ismeri a 21. század modern technológiáit is. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy az alkalmazott területek mellett képes akár autonóm képzőművészeti megnyilvánulásra is. Tehát a hallgatók egy része „alkalmazkodni tudó” alkalmazott művész lesz, de egyre többen vannak olyanok, akik az autonóm pályán szeretnének érvényesülni. Más képzőművészeti egyetem grafika szakához képest egyedi színfoltnak számít az is, hogy a hagyományos statikus tervezőgrafika mellett mozgáskép tipográfiát, 3D animációt oktatunk, és felzárkózunk a megrendelők korszerű elvárásaihoz. Életszerű versenyben nyerünk, egyelőre kulturális projekteket, de azon vagyunk, hogy a kereskedelmi reklámmal gyakorlati hasznot is hozhassunk szakunknak, egyetemünknek. Egy éve kialakítottuk a második lépcsős magiszterképzést, ahol a hallgatóknak alkalmuk adódik a komolyabb kutatómunkára. A mai egyetemi kínálat keretei között nehéz talpon maradni, de a mezőny élvonalában maradáshoz, remélem, nemcsak az olcsó tandíjak járulnak hozzá, hanem például a rajzfilmfesztiválokon elnyert minősítések, a nemzetközi plakátkiállításokon bezsebelt érdemek is, és mindenekfelett az elsajátított tudás, a három év utáni jó alapozás, amire a harmadik lépcsőig lehet építeni, a tanulmányi fokozatszerzésig.

Eddigi szerepléseink beszámolójából, helyszűke miatt, csak néhányat említek, melyek kimagaslóak és szakunk történetében jelentősek voltak, mint a Győri Mediawave, a Tres Courts „haiku” – nagyon rövid filmek bemutatója Kolozsvárott, a Pozsonyban megrendezett AZYL, valamint a Budapesti BuSho rövidfilmfesztiválokon való többéves részvétel és oklevélszerzés. A ravaszdi, a szárhegyi, a szentendrei alkotótáborok után megrendezett kiállításokon, valamint 2008-ban a XXIV. Miskolci Grafikai Triennále meghívottjaiként ötvenegy hallgató munkáját mutathattuk be. Most ha csak a 2012-es licenceredményeket vesszük alapul, akkor a végzősök közül először Oros Gábor nevét említeném, aki a tervezőgrafika egyik igen jeles ágával, a betűtervezéssel lepte meg a licence zsűrijét. A betűtervezésnek a grafikai intézményekben csak külföldön van hagyománya, amit ezennel meg szeretnénk honosítani a Partiumban is. Oros fontjai olyan betűcsaládhoz tartoznak, amelyek a lekerekített groteszkekkel vannak távoli rokonságban. Korszerűségét a betűk dísze adja, mely a síkalakzatot a tömegillúzióvá transzformálja. Remélhetőleg a fonttervezés anyagi megélhetést nyújt számára, mivel az internet piaci lehetőségei végtelenek. Az évfolyam több végzős hallgatójának mintájára Berecki Botond saját honlapot tervezett, melynek kaméleon motívuma számtalan átváltozási lehetőséget rejt magában. Az alkalmazott grafikusok táborát Keresztes Ildikó erősítette, megrendelésre egy vidéki fogorvosi rendelő teljes arculatát készítette el, melyet kiegészített web- és környezeti grafikával is. Hasonló arculati feladatokkal találkoztunk Sándor Ákos színvonalas ORCA Zene-TV intrójában is, melyben a zene és a látvány multimédiás megoldásaival kísérletezett. Ákos tipikus experimentális műfajokat kedvelő alkotó, aki eddig 3D animációval rajzfilmversenyen ért el sikereket. Itt szólok Lázár Nóra Kiserdei panzió&étterem ízléses megoldásairól, melyeket szintén szerződtetett és az arculati kézikönyvben látható variációkkal dúsított. Szeredai Renáta a diploma-kiállításon pedig a Mine Coffee Kft. csomagolásterveit tálalta. Az alkalmazott és az önálló művek közötti átmenetet Semmel Zenkő valósította meg, tipográfiai kreativitásra ösztönző üzenetekkel. Az idei diplomamunkákban a könyvgrafika csak kísérleti illusztrációként volt jelen, lásd Speth Andrea fotóinstallációjából a Taps című könyvet, melyben a fiatal szerző konfrontálódik a nagymama korosodó állapotával, az idő múlásának látható nyomaival, a bölcsesség felé vezető út kettőjük tapsában kifejezhető örömével. Egy másik projektben Dezső Beáta talált tárgyakat, újrealista elemeket alkalmazott versek vizualizálására. A sorozat címe Versillusztrálás másként, ez sokat elárul szándékáról, egyebek mellett Christian Morgenstern A holdjuh, Páskándi Géza Házszám és Eörsi István A kő című verseire készített illusztrálás hagyományát megkerülő látványokat.

A Plágium kiállítás címet viselő licencvizsga tematikája sokuk számára ötletes plakátok létrehozásának kedvezett, mint a Varga Vilmos Ezt is loptamegyszerű tipografikus megoldás vagy Domokos Zsolt más fejével ékeskedő variánsa. Különben Domokos az egyik olyan típusú alkotó, aki a vizuális kommunikáció gazdag palettájával rendelkezik, az animációtól a tárgykészítésen át a modellfotózásig több médiumban sikeresen otthon van, lásd a Lebegés 15 másodpercben című fotóit. Ez utóbbi kvalitását a lebegéshez szükséges fehér-fekete fotótanulmányok adják. Szintén a fotóknál maradva említem Bartalis Róbert nevét, aki a kisebbségi projekten belül készített kiváló életképeket a roma közösségekről.

Külön szakirányként fogható fel a mozgókép-grafika, melynek reprezentánsai Szabó Mátyás Fényírásos animációja vagy a már említett Varga Vilmos Nagyváradot bemutató turisztikai videoreklámja. Gordán Ágnes A bágyi csodacímű kisfilmje és Császár Hunor kísérleti filmje szintén ide sorolható, mindegyik a maga nemében technikai kísérlet. Marshall McLuhan értelmezésében a médium nem más, mint maga az üzenet. A kísérleti kreativitás különben az idén majd mindegyik műfajban jelen volt, számomra a legkedvesebb Kovács Kinga infografikát is magában foglaló installációja. Látványában érett, aktualitást sem nélkülöző, tökéletesen kivitelezett alkotás. A mű négy kör alakú tükörre épített szerkezet, melynek az alsó körén vannak feltüntetve a világ globális méretű, országonként felhalmozott szemétre vonatkozó adatai. A központi tengelyt két szemeteszsák képezi, melyek a tükrök segítségével végtelenített illúziót mutatnak. A másik installációt Boné Attila készítette, aki sokkal szerényebb eszközökkel, saját életéből vett narratív miniatűrképekkel, papírból kivágott eszközökkel készített hiteles látvánnyal győzte meg a szakzsűri tagjait. Az idei sikerekhez csatoljuk a magiszterképzős hallgatók kísérleteit éppen úgy, mint a hivatalos kiadó által gondozott, a Communitas Alapítványtól támogatást is elnyert első diplomakönyvünket, az Árus Tünde által készített fotóalbumot a nagyváradi neológ zsidó temetőről. A régebbi diplomamunkák közül számtalan jó terv vár kiadóra, mint a Katolikus Egyházkincs albuma vagy a gyerekek számára tervezett, Nagyvárad múltját bemutató füzet.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu