Kulturális folyóirat és portál

krusovszky

2017. november 16 | Tóth Hajnal | Irodalom

Életmódszerűen megélni az irodalmat

Krusovszky Dénes költő, író, műfordító volt a novemberi Törzsasztal vendége. A József Attila-díjas alkotó műfordítói szokásokról, iskolákról, novelláiban kibontakozó férfiszerepekről beszélt, meg arról is, hogy a drámákat inkább olvasni szereti. Készülő regényéből is felolvasott egy részletet.

 

A Törzsasztal rendezvénysorozat eddigi legfiatalabb vendégével Kőrössi P. József és Kemenes Henriette beszélgetett a nagyváradi Illyés Gyula könyvesboltban.

Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. S bár debreceni születésű, nem szívügye a cívisváros, nem kötődik hozzá, hiszen Hajdúnánáson nőtt fel, egyetemre pedig Budapesten járt.

Beszélt a sárvári irodalmi táborokhoz (Diákírók és Diákköltők Országos Találkozója) fűződő emlékeiről; itt ismerkedett össze a 2005 és 2009 között működött Telep Csoport tagjaival. Az is érdekes élmény volt, hogy a zsűriben megtalálható volt Vörös István, Térey János, Kemény István – egyébként korábban valamennyien jártak már a Várad folyóirat irodalmi sorozatán. Szó volt arról, hogy a csoporttal hogyan szerveztek hetente versszemináriumot. Később Telep elnevezéssel blog is lett, meg antológia, ez utóbbi a Scolar Kiadó jóvoltából. Bár utóbbi megjelenése egyúttal a „telepesek” búcsúbulija is lett. Részt vállalt a Puskin Utca szerkesztésében, amely az ELTE bölcsészkarának a folyóirata. Olykor voltak átfedések a Telep Csoporttal.

2014-től alapító főszerkesztője a Versum, költészettel és műfordítással foglalkozó online világirodalmi folyóiratnak. Megemlítette: rengeteg költő fordít saját magának, az asztalfióknak. A könyvkiadók nem nagyon szeretnek külföldi lírát megjelentetni. Ezért is fontos, hogy a nemzetközi lírában megjelenő dolgokat elérhetővé tegyék egy online fórumon.

A Versum felületén archívumot is szeretnének létrehozni. Ha már a külföldi líráról esett szó, óhatatlanul a műfordításokra és a mostani divatos újrafordításokra terelődött a beszélgetés. Igencsak szép számmal vannak ikonikus magyar fordítások (például Arany János Shakespeare-fordításai, a nyugatosok munkái). Krusovszky úgy véli: egy-egy klasszikus újrafordítása nem tiszteletlenség, hanem egy alternatíva létrehozása. Különféle fordítói iskolák, attitűdök léteznek, van formahű, illetve tartalomhű fordítás. Nálunk inkább a formahű eszmény jellemző – főleg a nyugatos írók, költők formahű fordítási hagyományai miatt. A németek, franciák inkább a tartalomhűséghez ragaszkodnak. Krusovszky Dénes tartalomkövető fordító. Elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy előbb megértse az eredeti szöveget, majd jöhet a fordítás, ami nem erőszakolja meg az eredeti alkotást. Nem szeretné, ha egy fordítása úgymond Krusovszky-verssé válna.

Elhangzott az is, hogy a vendég több műfajú író. Eddigi irodalmi pályája gyors és tartalmas. Mire megjegyezte: volt olyan időszak, amikor lelassult, volt, amikor kamaszos hevülettel arra vágyott, hogy minden írása minél hamarább megjelenjen. Van benne néha mostanság is „éhség”, de inkább hullámzó ez az egész. Szeretne még dolgokat megírni, de már nem türelmetlenkedik, hogy mikor jelenik meg valami. Ami lényeges: életmódszerűen megélni az irodalmat. A tizenöttől harmincéves koráig tartó időszak nagyjából a versekről szólt. Ír verset és prózaverset, 2016-ban novelláskötete jelent meg. Egyébként szeret prózát olvasni. Drámákat is szívesen olvas. Sőt jobban szereti olvasni a drámát, mint színházban megnézni. „A színház mindig izgatott, de nem vagyok színházi szerző.” Pedig már drámát is írt: Az üveganya című tragikomikus játékot a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban három évadon át játszották. Mint megjegyezte: ő nem olyan szerző volt, aki a darabja színrevitelekor folyton a színházban sertepertélt.

Publicisztikai tevékenysége szintén szóba került. Például véleményt nyilvánított a Kárpát-Medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. körül kialakult vitában. Úgy gondolja, nem kell mindenkivel jóban lenni. És nem tudja megállni, hogy ne alkosson véleményt bizonyos ügyekben.

Ezután A fiúk országa című, kilenc novellát tartalmazó kötetéről beszélgettek. Apákról, fiúkról, férfiakról írt. Visszatérő motítum ezekben a novellákban a hazugság, a hidegség és az alkohol. Komoly, komor témákról mesél nagyon szépen és érzékenyen, mondhatni, költőien. Mint mondta, el akarta kerülni, hogy szociális nézőpontú novellák legyenek, inkább személyes történetek kerekedtek. Kitalált történetek, valós elemekből is építkezve, mindenikben található valami személyes élmény. Szólt a férfiszerepekről (az alfahímtől a családfenntartóig) a különféle helyzetekben. Megannyi kérdés, jelenség foglalkoztatta. Létezik, ugyebár, a sikeres, erős férfi eszményképe. Mi megy félre sokszor egy életúton? Min alapulnak a férfibarátságok? Mi mindennek kell megfelelnie egy férfinak manapság?

Krusovszky Dénes prózaverset és novellarészletet is olvasott föl a Törzsasztal-esten, majd a jövőre megjelenő, Akik már nem leszünk sosem című regényéből elhangzott részlettel búcsúzott az érdeklődőktől, akik ezúttal zsúfolásig megtöltötték az Illyés Gyula Könyvesboltot.

Copyright © 2017 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu