Kulturális folyóirat és portál

2015. január 3 | Ady András | Irodalom

Egyféle kikapcs

sosem tudtam
hogy hibáztassam
jobban teljesebben miként
nézzek le valakit ha az ajkak

keskennyé váltak
egy nyögésben lássa
csak szememben a megvetést
ha tenni gyönge ha akarni fáradt

már ahogy
menetbe szédül és
fel sem néz már a hajtott
a lépésrendbe kényszerített a

sorból kilépni-
kihalni sem merő
önmaga szolgája mindenki
megunt fegyvernöke míg egyszer

el nem árultad
miként lehet igazán
lázadni milyen egyszerű
és kegyetlenül nehéz egyben

vállalni azt hogy
nem láthatod a lecsapó
botot ahogy a simogatást se
hogy nem tudsz semmire sem felkészülni

de valami
furcsa önfenntartó-
felszámoló tán utolsó
erőfeszítésben mindennel és
mindenkivel szemben mindenre: lehunyod a szemed

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu