Kulturális folyóirat és portál

2012. október 18 | Sall László | Irodalom

Egy váradi görög – versek

teli az agyam

teli az ágyam
vérrel
zsidók cigányok
idegenek vérével
véreimmel

párnák közt
verejtékemmel
vegyítem
vegymosom
véreim vérével

teli az agyam
olttól dunáig
de a köveken marad
a levegőben marad
véreitekben
az agyam

(Göteborg 2012. 2. 25.)

 

egy váradi görög
Szabó Barna emlékére

Mennyi bor
mennyi tövistelen szerelem
mennyi fékevesztett elemem
az élet
hány bor
hány rándulás az arcon
hány rezdülés
míg alszom
az élet
mennyi vers mennyi
karinthy-tolnai-twain és szilágyi vers
mennyi
mennyi ismeretlen szerepem
az élet
hány szerelem az életem
hány szerető ki eltemet
ha élet.

(Nagyvárad 2012. 4. 2.)
 

kedves józsefattila vers

jó reggelt gyerekek
ma este a királyfiról
– s annak társáról
s maradék gyermekeikről (fogadatlan vagy fogatlan)
– fogok mesélni
kinek
házát
s mindenféle jószágát
s összes jóságát

ma
nem veszik el
nem vágják le az áramot
nem zárják el a gázt
s nem adják el gyermekeit rabszolgának
de ti

addig is álmodjatok szépeket
s nyújtózkodjatok csak
a parki padon
aluljárókban
s bevásárlóközpontok (…) tetőin
amíg csak a szem ellát

s itt ne hagyjátok grétát ellát
s franz ellát
s kaptok majd a menhelyen
menlevelet
mennyeknek országát
országnak imázsát
almáját
másnapos kenyerét
s ne cirkuszoljatok
itt többé

s írjatok

(Kolozsvár 2012. 4. 10.)

 

lassított paradicsom
– ismétlés –

közeli s távoli tájak
architektúrájából mintázom tested
házainak sziluettjeiből  arcod

csak legyen
ki arrébb teszi kezed

idegeid benzinkútösvényeire
lendít a szerelem
érintőképernyős testemen
ujjad porolja ki fájdalmam felhőit
megdőlnek a szekerek
a dombot barázdálja
sok ráncos homlok
lovak rohannak hanyatt-homlok
patkóik alatt az út beomlott

csak legyen
ki arrébb teszi kezed
magán

(Budapest 2012. 4. 15.)

 

áthidalás

szádon-
kérőn sarkallak:
nincsenek határok

sarkad
nyoma röpítő csábításában
gyógyillatok
illesztik párhuzamba a csillagokat

vállnyira
tőlük csillagmosta tenger
a homokszem
terhed alatt megmozdul
örömök hangjaként
hagyja el testem
repül az égre

ujjam
lüktető tengely
hol homokra építi
várát a tenger
a kivárt idő tükrén
baktatva
köröz átlátszó testeden

mint költő
megfeddi hazáját
úgy szeretsz

(Göteborg 2012. március–április)

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu