Kulturális folyóirat és portál

Visky András volt a Törzsasztal 2019 májusi vendége

2019. május 20 | Tóth Hajnal | Kultúra

A színháznak a jelen időről van tudása

Visky András drámaíró, költő, dramaturg volt májusi Törzsasztal estünk vendége. Mesélt mindennapinak csöppet sem nevezhető gyermekkoráról, református lelkész édesapját a diktatúra packázása miatt hét és félévesen láthatta először. Az est során beszélt irodalomról, saját drámáiról, arról, miként fogadta édesanyja a róla írott színdarab, a Júlia bemutatását. Szó volt arról is, miként látja Visky András a színház világát, és hogy az emlékek hogyan válnak élettényekké.

 

Amikor a gyermekkoráról kérdezik, mindig nehéz szembesülnie a kérdéssel, amit egyébiránt gyakran föltesznek neki, mondta a beszélgetés kezdetén Visky András az Illyés Gyula könyvesboltot zsúfolásig megtöltő publikum előtt rendezett esten. Református lelkipásztor édesapját, Visky Ferencet 1958-ban huszonkét év börtönbüntetésre ítélték, mégpedig itt, Nagyváradon. Az ítélet szerint egy föld alatt szerveződő összeesküvés feje volt. Ennek az „összeesküvésnek” leginkább református lelkészek voltak a tagjai, továbbá presbiterek és mindennapi református hívek, köztük nők is. A hit, a kegyességi élet veszélyesnek mutatkozott a diktatúrára nézve. A szabad emberek amúgy mindig veszélyesek a diktatúrára, – fogalmazott Visky András. Édesapja csaknem hét év után szabadult a börtönből. Visky András pedig hét és fél esztendősen találkozhatott először az édesapjával.

Amikor az édesapját bebörtönözték, az édesanyját hét gyermekével kitelepítették a Bărăganba, Feteşti közelébe. A hét testvér közül Visky András a legfiatalabb. A ’70-es évek elején felszámolt, ún. lágerfalut a második világháború után odatelepített szász és sváb foglyok építették a két kezük munkájával. Az író sok történetre, történettöredékre emlékszik vissza, könyvet is ír azokról az évekről. Furcsa dolog az emlékezet. Az emlékek élettényekké válnak. A személyiségek ebből épülnek föl, magyarázta Visky András.  Mesélt például édesanyja és a híres pilótanő, Nadia Russo közötti barátságról. Az édesanya nem a zsákutcaélményt adta tovább a gyermekeinek. Törékeny, erős ember volt. Az ereje a törékenységéből épült fel. A hite volt erős, s mindig a gyermekeken keresztül közelítette meg a világot. Kisgyermekként nem tragikus sorsként élte meg ezeket az éveket. A Júlia – Párbeszéd a szerelemről című monodrámája az édesanyáról, Visky Júliáról szól. Női Jóbként írta meg édesanyja alakját ebben a drámában, amely Júlia, a férj és az Úristen közötti szerelmi háromszög. Amikor Visky Júlia megnézte az előadást, a szerző írói mivoltát értette meg belőle. „A darabnak minden szava hazugság, és minden szava igazság” – mondta. Az írót boldoggá tette, hogy édesanyja kimondta ezt.

A vendéget arról is kérdezte beszélgetőtársa, Kőrössi P. József, hogy milyen kapcsolat fűzte Balassa Péterhez, aki az ELTE esztétika tanszékén irányítója volt a doktori cím megszerzése során. Visky a nyolcvanas években találkozott Balassa Péterrel az írásai révén. Nagyon megérintette őt Balassának A színeváltozás, vagy engedj el és láncolj magadhoz című esszéje az alkotói magatartásról. A doktorija révén létrejött egy beszélgetésfolyamat a mesterrel, amely roppant fontos élmény volt. Balassa Péter betegsége miatt nem tudta befejezni vele a doktoriját.

A Törzsasztal vendége mesélt arról is, hogy őt az a fajta színházi forma foglalkoztatja, mely létrehozza közös terét a játszóknak és befogadóknak. Egyébként ’87-ben hívták meg a kolozsvári színházhoz, amelynek dramaturgja lett. Addig kritikákat írt. Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezetője figyelt föl rá. Visky Andrást érdekelte, hogyan jön létre egy színházi előadás jelentése. A jelentés megszületése túlmutat a nyelvi határokon. A transz átlépés egy másféle állapotba. Kutatja, hogyan történik ez meg. A színháznak a jelen időről van tudása. Amint reflektálunk az időre, az már múlt vagy jövő. A színház és az egyház ebből a szempontból hasonló, mélyről jövő tudással bír. Foglalkoztatja a jelentésképződés is, hogy miért mindig más az a szöveg, ami ugyanaz. Az édesapjában is volt egyfajta visszafogott teatralitás. Jobb a bukás, mint a langymeleg.  E radikalitást tőle tanulta. „A szent szöveg nem birtokolható, hanem megragad téged, ha szerencséd van. De a szerencsének ki kell tenni magad” – hangzott el. Arról is szó esett, miszerint drámát a hétköznapi ember csak súlyos kényszerek között olvas. A drámaolvasás kedves deviancia. A dráma a megcselekedhető szöveg. A szent szöveget is az érti meg, aki megcselekszi.

Beszélt a Tompa Gáborral való immár több ébtizedes kapcsolatról is. Például arról, hogy Tompával Szöulban is színpadra állítottak előadást, a Danton halálát – koreai performatív színházként. Visky a nagy freskókat egy színésznőre írta át. Amúgy a darabválasztáshoz sok-sok beszélgetés kell. Problematikaként, nem szövegként választódik ki egy-egy színdarab. Jó néhány, Tompával közös munkát mások ajánlottak a figyelmükbe. Még az is megesett, hogy véletlenül futottak össze a müncheni repülőtéren, s ötleteltek arról, miként lehetne színre vinni a Hamletet.

Végül szóba kerültek a könyvei, amelynek kapcsán megjegyezte: mindenki halálra válik a címeitől. Nevezd csak szeretetnek című könyve például a szeretet viharainak olvasata.  Az est során ebből a kötetből olvasott fel néhány költeményt.

A májusi Törzsasztal-est szerkesztett változatát hamarosan olvashatják a Várad folyóirat nyomtatott változatában.

 

Fotók: Fried Noémi Lujza

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu