Kulturális folyóirat és portál

Dánielisz Endre dedikálja Nyelvőrség Biharországban című könyvét

2018. április 6 | Tóth Hajnal | Kultúra

Dánielisz tanár úr, a nyelvőr

Ízes beszédű, jó humorú, derűlátó és derűt árasztó az örökifjú Dánielisz Endre, akinek fél éven belül a második új kötetét mutatták be. A Nyelvőrség Biharországban című könyv a Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület gondozásában jelent meg.

 

Dánielisz Endre nagyszalontai pedagógus, irodalom- és helytörténész , Arany János-kutató több esztendőn át publikálta folytatásokban a Biharország közéleti lap hasábjain azokat az anyanyelv védelme mellett kiálló írásait, amelyek szakszerűségük mellett a szélesebb olvasóközönséghez is szólnak, diákokhoz és felnőttekhez, a magyar nyelvet helyesen használni igyekvő bihari emberekhez. Nos, ezek az írások jelentek most meg (tematikus csoportosítás szerint) kötet formájában, s a könyvbemutatót április 4-én – két nappal a tanár úr 93. születésnapja előtt – tartották meg az Illyés Gyula könyvesboltban.

Az eseményen Szilágyi Aladár közíró ismertette a Dánielisz-könyvet, arról is említést téve: a tanár úr azzal „fenyegetőzött”, hogy ez az utolsó könyve. A kötet első részében található írások általános nyelvi problémákat vetnek föl. Két írás nem a Biharországban, hanem néhány évvel ezelőtt a Bihari Naplóban jelent meg, ezek az idegen szavak elburjánzásáról, no, meg az olvasószerkesztői munka fontosságáról szólnak. Sajna azonban manapság már nem dívik az olvasószerkesztői tevékenység, a napilapoknál már „fehér holló” e munkakör.

Sokat foglalkozik Dánielisz Endre az iskolásokkal, azzal, hogy miként gyarapítsák szókincsüket. Arany János nyelvi értékeiről több cikke is szól. Arany a leggazdagabb szókincsű költőnk. Arany-szótárat ketten állítottak össze: Pásztor Emil és Beke József. Találhatók írások a kötetben, amelyek az üdvözletekkel és jókívánságokkal foglalkoznak – mi illik, mi helyes. A méltató szólt a szerzőnek a nyelvhez való érzelmi és etikai viszonyulásáról is. Etikai kérdés is az, hogy helyesen beszéljünk és írjunk. Megint más cikkek témája a nyelvhelyesség és nyelvi pontosság. A szerző a helyesírási szabályok módosulásáról is írt. A szerzőnek a tanár, nyelvész, helytörténész, néprajzos és pszichológus mivolta egyszerre van jelen a könyvben.

Ezután Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője beszélgetett Dánielisz Endrével. Elsőként arról volt szó, találkozott-e valaha a tanár úr Hubay Mikós drámaíróval. (A téma aktualitását az adta, hogy idén Hubay-centenárium van, és épp a könyvbemutató előtti napon emlékeztek meg a drámaíróról a színházban.) A kérdezett elmondta: a kilencvenes évek elején, Arany születésének 175. Évfordulóján a drámaíró is elérkezett Szalontára. Hubay Miklós szép előadást tartott Aranyról. Kitüntetés volt mellette ülni. Jól elbeszélgettek Aranyról, aztán Hubay sietett vissza Váradra.

Ezután Dánielisz Endre mesélt az életútjáról, pályájáról. Először kitanulta a pedagógiát. Mindössze húszéves volt, amikor kinevezték Köröstárkányba igazgatónak-tanítónak. Ám neki nem volt elegendő, hogy tanító. Úgy érezte, többet kellene tennie a nemzetért. Ezért aztán tanult teológiát is, lévitalelkész lett, illetve teológia-lélektan szakos tanár. Oktatott az aradi tanítóképzőben, majd négy év után hazatért Szalontára.

„Egy pengő bánja azt, hogy nyelvész is lettem” – árulta el a tanár úr. A híres Pintér Jenő professzor Magyar nyelvvédő könyv című, egy pengőt kóstáló műve hívta fel ugyanis a figyelmét a nyelvészet, nyelvhelyesség, stílus fontosságára. E könyvecskét el is hozta a rendezvényre. Régebben volt külön nyelvművelő rovat a Bihari Naplóban, amelyet Wagner Csilla szerkesztett, s a tanár úr rendszeresen közölt ott. Négy-öt éve havonként írogat a Biharországba. Megjegyezte: „második nyelvészeti ügyeskedésem ez a könyv”. Az első, 1997-ben megjelent nyelvészeti kötetének címe: És áhítattal ejtsétek a szót.

Mesélt még észtországi élményeiről, meg arról, hogy a szekusok ’66-ban miként akarták megvesztegetni egy csokitortával, tudván, a tanár úr milyen édesszájú. Mivel nem állt kötélnek, s nem volt hajlandó besúgóvá lenni, kidobták az Arany-múzeumból. No, de nem csüggedt el ekkor sem. A tanár úr tud többek között oroszul, franciául, végül a latintudásának köszönhetően visszakerült a tanügybe. Előbb gimnáziumban oktatott, majd az öt-nyolcosztályosokat tanította „zengő magyar nyelvre”.

Dedikálás előtt még Szűcs László egy csokoládétortával lepte meg Dánielisz tanár urat a 93. születésnap alkalmából, ám ezúttal a „megvesztegetés” célja legfönnebb egy újabb Dánielisz-könyv szorgalmazása.

Fotó: Fried Noémi Lujza

Copyright © 2018 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu