Kulturális folyóirat és portál

2011. július 18 | Számadó Ernő | Irodalom

Behuzódunk

A szürke égből omló hó alatt
Roskadnak a boróka ágak,
A bokrok, mint lomha komondorok,
Alig moccanva álldogálnak.

Feljajdul a szél… viharra készül,
A rügyek némán dideregnek,
Róka ballag a nyulnyomos havon,
Oda se nézve a hidegnek…

Elfordulok lassan az ablaktól…
A tüzhelv csentrével van tele,
Lábasokból, mint evezőlapát,
Kiáll a fakanalak nyele.

Tűzhely alatt bogos gyökéren
Cakkos fülü macska hunyorog,
Ráér most ő is, télviz idején
A kamrában nem akad dolog.

Mázas szilkék, csecses korsó, rokka,
Sarokban seprü dől a falnak,
Csönd van… csak kivülről abalyog be
Tutulása a zivatarnak…

Sárika az ingem varrogatja,
Dudorászgat, frissen öltöget,
Felugatnak odakünn a kutyák,
Találgatjuk, vajön ki jöhet…?

Kimegyek… s mig nézem, hogy ebben az
Itéletidőben ki járhat,
Körülfognak a kutyák és nyalják
Szalonnával bekent csizmámat…

Senki sem jár… csak a szél rázza kint
A sövényt is hordja a havat…
De messze a hamvas felhők alól
Mint a rózsa, átdereng a nap…

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu