Kulturális folyóirat és portál

2013. augusztus 1 | Csák Gyöngyi | Irodalom

Befelé súgta

Kívánt, mint mélyüket a hallgatag vermek,
élőknél, holtaknál jobban szeressen,
netán ha így is volt, befelé súgta
skizofrén évek hulltak a porba.

Milyen jó mindig kéznél egy lélek,
belőle a másik új erőt meríthet;
népdal-szomorún csendül fel hangja
az örök férkőzik illanó szavakba.

Bűnt itat vele a koszlott délelőtt,
halottak napján krizantém-erdőt
telepít körém, mintha Isten keze:
gyertyában pislákol szenvedélye heve.

*

Lüktetésem keresvén
elbolyong magában,
játszadozik egy darabig
nap-éj áradásban.

(mellékdal)

Nem hajtotta fejét ölembe soha,
csak néz a múltból népdal-szomorúan.

Hallgat befelé, sűrű könnyeket nyel,
látván a művét: összefirkált szívem.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu