Kulturális folyóirat és portál

balazs adam

2019. november 16 | Tóth Hajnal | Művészet

Balázs Samu, a zárkózott bohém

Az Egy angol úr Erdélyből – Balázs Samu életútja című könyv egy olyan színészről szól, aki az egyik legjobb jellemszínész volt és különleges egyénisége a magyar színház- és filmtörténetnek. A monográfia szerzője nem más, mint a színművész fia, Balázs Ádám, újságíró, diplomata, aki a XI. Nagyváradi Könyvmaraton alkalmával a Várad folyóirat szerkesztőségében mesélt az érdeklődőknek édesapjáról.

 

Talán kevesen tudják, hogy Balázs Samu – a sokak által szeretett Liliomfi Szilvay professzora, vagy az ugyancsak Makk Károly rendezte Macskajáték Csemlényi Viktora – nagyváradi kötődéssel is bírt. Balázs Samu 1928-ban végezte el a Színművészeti Akadémiát. 1928 és 1936 között játszott Kolozsvárott és a váradi teátrumban is, elsősorban hősszerelmes szerepeket alakított. Aztán a budapesti Nemzeti Színház szerződtette, s ő lett az egyik legjobb jellemszínész. Korszakos jelentőségű előadások részese volt – például Pickering ezredes a Pygmalionban, Szerebrjakov professzor a Ványa bácsiban, Malvolio a Vízkeresztben. Nyugdíjazása után a Madách Színházban lépett föl.

A kötet írójával Szűcs László beszélgetett a váradi könyvbemutatón. Balázs Ádám újságíró, rendező, diplomata elmondta: édesapja meglehetősen szűkszavú, zárkózott ember volt. Forrásanyagként családtagokhoz írott leveleket, fotográfiákat, rokonok, pályatársak visszaemlékezéseit, más dokumentumokat, illetve édesapjáról őrzött saját emlékeit használta föl az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában 2018-ban megjelent könyv megírásához.

Balázs Samu nem szólt bele abba, hogy fia milyen pályát válasszon. Az volt az elve, hogy: „mindegy, mit csinál az ember, de abban a legjobbnak kell lennie”. Balázs Samu Bánffyhunyadon született 1906-ban. Később Váradra került a család. A premontreiekhez járt gimnáziumba. A kötetbemutatón elhangzott: a premontrei paptanárok Ady-verset mondattak vele, voltak olyannyira nyitottak ezek a pedagógusok, hogy nem zavarta őket, amiért a poéta bírálta a klérust, vagy például amiért megírta az Egy kis sétát. A váradiság átadódott. Balázs Ádám gyermekkorában nyaranta mindig eljött Váradra a família. Emlékezetesek maradtak ezek a nyarak.

Megjelenése, jellegzetes mély hangja, távolságtartó eleganciája, fanyar humora miatt a „legangolabb magyar színésznek” is nevezték Balázs Samut. Amellett, hogy nagyszerű  színész volt, elmondható róla, hogy gerinces, jellemes, egyenes ember. A második világháborús esztendőkben a faji törvények miatt üldözött zsidó embereket, majd ’44 végén francia hadifoglyokat mentett. Az egyik hadifoglyot például a kelléktárban bújtatta. Mindezért nem várt hálát, sőt a későbbi években épp emiatt kerülte a találkozást azokkal, akiket egykor megmentett. A kommunizmus idején több olyan színészkollégája mellett is kiállt, akik nem tetszettek a hatalomnak. Ő volt az első olyan színművész, aki annak ellenére, hogy nem volt párttag, Kossuth-díjat kapott. Jellemző volt rá a politikai merészség, a csípős humor és a bohémság. Fia néhány anekdotát is elmesélt. Többek között szó esett arról, hogy a színész miként kártyázta el a Kossuth-díjat.

A filmművészetben is maradandót alkotott. Makk Károly már említett filmjeiben például emlékezetessé tette az általa megformált figurákat. Több ízben játszott lázadó, meg nem alkuvó embereket (reakciós papot; karnagyot a Dalolva szép az élet című filmben stb.) A Könyvmaraton keretében megtartott esten néhány filmbejátszást is megtekinthettek az érdeklődők.

Balázs Samunak az írókkal való kapcsolatairól szólván a szerző megemlítette például: édesapja Hunyadi Sándorral üldögélt egy asztalnál a New York kávézóban. Fölfigyelt továbbá az akkor még fiatal, pályakezdő Szabó Magdára, aki később olyasfélét írta a színészről: „az ilyen embereket angyalok kéne a mennybe emeljék.” Ismerte Márayt, Hubayt, aki dicsérőn írt róla kritikát, és rajongott a Ferenc József császár-alakításáért.

Elhangzott továbbá: Balázs Samu olyan színész volt, aki saját egyéniségére húzta a szerepeket. Vallotta: a színjátszás a csönd művészete. Úgy kell játszani, hogy a csönd is jelentéssel teljen meg.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu