Kulturális folyóirat és portál

2016. december 19 | Hajós Eszter | Irodalom

Az nem hegy

Siwsann George: Y Gwew Fach

Hová megyünk, ha veled megyek?
Kicsit lefelé ment a hegy, arra kellett menni. Ne legyen magányos a hegy. Arra senki sem jár. Szóval ott lent van a hegynek a lába, azon áll, és nem tud arrébb menni. Milyen rossz lehet neki. Bizony rossz. Mert ez a hegy szeretne tengert látni, és itt még csak pocsolya sincs. Miért nem viszünk neki egy kis tengert? De hát nem lehet a tengert csak úgy vinni. Egy maréknyit? Nem lehet marékban, tudod, kifolyik, aztán hiába minden. Pohárban? Talán, de a hegy nem szomjas. Akkor egy akvárium? Cápákkal? Nem, csak tengerrel. Csendes tenger lenne, nem lenne benne semmi, csak tenger, nehogy megijedjen a hegy. Már miért ijedne meg, sőt, épp a cápákra kíváncsi. Az nem jó.

A hegy lábánál meg kellett állniuk, nehogy továbbmenjenek, mert ha továbbmennek, magára marad a hegy lába, és akkor minek is indultak el. Vagy hát. Kicsit felfelé megy a hegy arra, mármint ahonnan jöttünk, de csak vissza kéne. Magányos odafent. Na jó, menjünk fel. Kicsit felfelé ment a hegy, arra kellett menni. Ne legyen magányos a hegy. Arra senki sem jár. Szóval ott fent van a hegynek a csúcsa, azzal áll a lábán, és nem tud arrébb menni. Milyen rossz neki. Miért rossz neki? Mert nem látja a tengert. Innen se látja? Nem látja sehonnan. De rossz. Kicsit lefelé megy a hegy arra, mármint ahonnan jöttünk, de csak vissza kéne. Magányos odalent. Menjünk le. Kicsit lefelé ment a hegy, arra kellett menni.

A hegy lábánál meg kellett állniuk. Akkor most visszamegyünk? Visszamenjünk? Hát magányos a hegy, gondolom. Magányos. Menjünk. A hegy csúcsánál meg kellett állniuk, nehogy továbbmenjenek, mert ha továbbmennek. Akkor le? Fel? Le? Meg körbe-körbe, gondolom, mert mindenütt magányos? Mindenütt. Kit érdekel a tenger.

Ölelésből szabadult. Nem tudhatta. Hová megyünk, ha vele mész. Mert vele mész. Mindenki vele megy, akárki is ez. Talán azért nem veled, mert te nem mész. Hová mennék? Miért. Hát ezért. És mindenki elmegy hová, aztán lehet nézni, hol vagytok, vagy inkább hová. Hová vagy. Mivé. Hol vagyok én. Belefutni egy száraz felhőbe, keresztülszabadulni a fekete levegőn, aztán semmi, semmi. Kövön ülni kővé. Vízen vízzé. A földben egy kis föld vagy, homok. Bomlanak a fák, szétsimul az arcuk. Az ablakon kinézve könnyű. Ülsz a kis székeden, a kis asztalkádnál, és azt hiszed, okos vagy. Jól látsz. Üveget és szúnyoghálót nézel, és azt hiszed. De szép, de jó. Értem. Aztán bottal bevered a kutyád fejét.

Szomorú a hegy, mert nem tud sírni. Akkor föl vagy le menjünk? Nem segít a föl-le. Akkor mi segít? Nem tudom, menjünk föl-le. Na jó, de most föl vagy le? Hol is vagyunk. Először le, s ha nincs le, föl kell menni. Kicsit lefelé megy a hegy, aztán kicsit fölfelé, nem baj, jót tesz a séta, csak kinek. Minek. Cápát se tud sírni? Cápát se. Milyen rossz lehet neki. Hol is vagyunk. Most már fönt. Ez a hegy csúcsa, innen néz az égre. Az égre néz? Ezt nem mondtad. Az égre is. És mit lát? Eget. És nem lát vizet? Eget lát, a víz az lent van, de nem itt. Száraz az ég? Száraz? Na, ezt nem tudom. Akkor milyen. Talán vizes. Valaki felvitt egy kis tengert, azért? Tengert? Igen, egy maréknyit. Vagy pohár. Akvárium. Nem látja? Nem tudom. Az nem tenger.

Meg nincs is benne cápa. És a fákban mi van? Mi. Víz? Miért nem jó a hegynek a víz? És sírni kezdett, amiért nem lehet a hegynek sehogy se jó. Nahát, ez tenger, nem? Egy kis tenger, mondjuk, egészen kicsike. Könnycseppnyi. Nahát. Odaadjuk a hegynek? De hogy. Meg nincs is benne cápa. Biztos, hogy nincs?

Hová mész, ha veled megyek.

2015. 07. 04. 18: 02: 05

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu