Kulturális folyóirat és portál

edmond

2019. december 3 | Tóth Hajnal | Irodalom

Az elmúlás folytonossága – Gyújtópontban Kulcsár Edmond

Kulcsár Edmond volt november 29-én az Élő Várad Mozgalom legutóbbi Gyújtópont-estjének vendége, főszereplője, akivel Kemenes Henriette beszélgetett a Lokal Kávézóban irodalomról, verseinek világáról, költői pályaképéről.

 

Kulcsár Edmond székelyhídi születésű. Olyan környezetben nőhetett föl, ahol ugyan voltak jelei az urbanizálódásnak, gyermekkorában a mindennapokat a nagyszülőknél, szomszédolás, falusias hangulat szőtte át. A székelyhídi Petőfi Sándor Líceumban érettségizett, felsőfokú tanulmányait a Debreceni Egyetem magyar szakán kezdte. Jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem magyar-angol szakos hallgatója. Azzal a szándékkal tért vissza Nagyváradra, hogy itthon tanítani szeretne, ehhez a PKE-n fölvehette a pedagógiamodult, már tartott is órát hetedikeseknek, népballadákról beszélgettek, jó élmény volt.

A cívis városban egyébiránt fontos emberekkel ismerkedett meg a KULTer, az Alföld jóvoltából. Addig jobbára csak saját magának írogatott. Tizedik osztályos korában kezdett versekkel. Nagyon jó magyartanára volt a középiskolában, aki közelebb vitte az irodalomhoz, hogy jobban odafigyeljen a művekre. Szeret olvasni, elsősorban verseket, főleg lírával foglalkozik. Nagy hatással volt rá Áfra János költészete. A kedvencei közé tartoznak továbbá Kovács András Ferenc, Krusovszky Dénes alkotásai, és nagyon szereti Antal Balázs atmoszféra-teremtését.

A zenélés ugyancsak nagy jelentőséggel bír az életében: 14 évesen kezdett zenélni, a dobolás előbb volt, mint a versírás. Odavolt a nagy rockbandákért. Talált zenésztársakat, akikkel kisebb zenekarokat alapítottak, amelyek működtek egy ideig. A dalszövegírás és költészet egybefonódott Edmond életében. Jelenleg épp zenél, kicsit ráunt a dübörgésre, most inkább a csendnek van ideje. Másfél éve műfordítással is foglalatoskodik. Kortárs angol szerzők verseit ülteti át magyarra. Kulcsár Edmond készülő kötetének szerkezetéről, verseinek világáról is mesélt. Mintegy három év alatt íródtak a versek. Nincsenek éles határok, de van témabeli különbség az öt ciklus között. A leendő kötet munkacíme: Ami a húsra vár. Azért választotta ezt, mert a versek arról szólnak, ami a testtel történik a nagy körforgásban. Az utazás motívuma belső vagy képletes út is. Előfordul, hogy destruktív, de ciklikus jellege van az utazásnak. A halál és bomlás nem a véget jelenti. Éppen ezért az utolsó vers visszaível a legelsőre. Körkörös, végtelen utazás az, ami a húsra vár. Lényeges inspiráció volt, hogy a nagyszüleinél töltötte gyermekkorának zömét. Anekdoták, mesék vették körül folyamatosan. Megismerte a dolgokat a nagyszülei szemszögéből. Én teknőben fürdök – volt egy ilyen címterve is, amit végül elvetett, mert ez csupán egyetlenegy versciklusra érvényes.

Szó volt továbbá a belső gyászról, a búcsúzásra való kényszerről. Valami elkülönül a hústól, ami egyben van a testtel, mégis elszakadna tőle, függetlenítené magát tőle.

A kötet mintegy hatvan versből tevődik össze. Egyelőre az az elképzelése, hogy az anyagot elküldi a Scolar Kiadónak, aztán idővel eldől, hogy mi lesz a sorsa. Kulcsár Edmond beszélt arról is, hogy mostanában írt új versei más irányt vettek. Nagyon közvetlen és jelen idejű megszólalások ezek, és főként az emberek közötti kapcsolatok találhatók a középpontban. Sosem teljesen elégedett a szövegeivel. Általában pihenteti őket egy-két hétig, hónapig, azután újból előveszi és próbálja „kívülállóként” újraolvasni. „Belém nevelték azt, hogy egy szöveg nincs kész akkor, amikor megíródik” – mondta Edmond.

Hogy tünet-e a komorság a fiatal költőknél? Merthogy kedvelt motívum a halál és az elmúlás. „Felelőtlenül kacérkodunk ezekkel a motívumokkal” – válaszolta Edmond, hozzátéve: az elmúlás ugyanakkor folytonosság is.

A jó hangulatú beszélgetést régebbi és újabb verseinek felolvasása színesítette. Mint az est végén Biró Árpád bejelentette, december folyamán még egy alkalommal találkozhatnak a Lokálban az Élő Várad Mozgalom Gyújtópont-estjeinek kedvelői, az évadzáró beszélgetés vendége Varga Sándor-György, akivel Tasnádi-Sáhy Péter beszélget. A rendezvényt egyébként a BGA Zrt. támogatta.

 

Fotó: Fried Noémi Lujza

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu