Kulturális folyóirat és portál

2011. július 18 | Péter I. Zoltán | Kultúra

Ady Endre másodszülött volt

„Hetvennyolc éves ma a nagyasszony. És már csak két sír köti az élethez. Az egyik Budapesten, a Kerepesi temetőben. Alatta alussza örök álmát az ő szerelmetes golgotás fia. Az a másik sír idehaza van, az érmindszenti kis virágos temetőben. Élete párját takarják ott a rögök…” (Nagyváradi Napló, 1936. szeptember 6.)

Simon Magda előbbi megállapításával ellentétben, az érmindszenti temetőben nyugszik Ady Lőrincék elsőszülött gyermeke: az alig fél évet élt Ilonka is, amit sírfelirata is bizonyít. Annak idején mesélt az Ady család elsőszülött kislányáról Szabó Béláné Kovács Katica, Adyék fiatal szolgálója, majd az özvegy Adyné hűséges gondozója, magányában társa és bizalmasa, az Ady-emlékház későbbi gondnoka is. Elmondása szerint Ilonka másfél évvel az Ady házaspár 1874. június 4-i esküvője után született. Ennek ellenére a gazdag Ady-irodalomban a kislányról egyetlen sort sem lehet olvasni. Vezér Erzsébetnek az Adyról írt egyik könyvében (Ady Endre alkotásai és vallomásai tükrében. Arcok és vallomások sorozat – 1971) az olvasható, hogy a házasság után „három évre aztán megjött az első gyermek is”. Mármint a költő Ady Endre. Tudomásom szerint Kovalovszky Miklós az egyetlen, aki az Emlékezések Ady Endréről című nagyívű kiadványa első kötetének függelékében az Ady-ág családfájába a két fiútestvér mellé odaírta a kislány nevét is. De ezenkívül az ötkötetes műben egyetlen sor sem olvasható Ilonkáról. Mások is elsiklottak e tény felett. Senki sem tudott volna az emlékezők népes táborából a kislányról? Vagy ha igen, mi okozta e szemérmes elhallgatást?

De lássuk a tényeket. Amikor Érmindszenten Ady Ilonka felől érdeklődtem az ifjabb Szabó Bélánétól, Júlia asszonytól, az emlékház jelenlegi gondnoka egyáltalán nem lepődött meg. Anyósától tudott a kislány létezéséről. Készségesen elvezetett sírjához is. Nem messze attól a helytől, ahová Ady Lőrincet temették, két egyszerű sírkő áll az út mentén. Ady Lőrincné Pásztor Mária nevelőszüleié, Kabay Gáboré és feleségéé, akik árva unokahúgukat, a kis Máriát hétéves korától nevelték. A férj sírkövének felirata: „A.B.F.R.A. Itt nyugszik KABAI GÁBOR, élt 63 évet, meghalt 1875. nov. 26-án. A jó férjet és szerető rokont siratják özvegye és számos rokona.” (Felesége, a másik kő felírása szerint, 1879-ben halt meg.) A sírkő aljára más betűkkel és szemmel láthatólag jóval később véshették az alábbi három sort: „ADY ILONKA / Sz. 1875. Dec. 28. / Mgh. 1876. Júl. 25.” Ebbe a sírba temették tehát az Ady szülők elsőszülött kislányát.

De hogyan nem szereztek erről tudomást az Ady fiúk, akik ide, a temetőbe jártak játszani a többi falubeli gyerekkel? Egyszerű a magyarázat. Ahogy annak idején Szabó Béláné mesélte: Ady Lőrincné csak 1937 őszén, utolsó budapesti útja előtt vésette a sírkőre kislányuk nevét. Ez akkor lehetett, amikor novemberben végrendelkezett a szülőházról, a kúriáról és a Wesselényi kollégiumra testálta a mindszenti levelesládát.

Mintha érezte volna, hogy soha nem tér vissza Érmindszentre, és nem akarta, hogy végérvényesen jeltelenül maradjon a kislányuk nyughelye. Rávésette hát a nevét a sírkőre, mint aki tudatában van annak, hogy tartozik ezzel gyermeke emlékének, de az utókornak is.

A kőre vésetteket könnyű volt ellenőriznem. Az emlékház tárlójában a költő nevénél kinyitott keresztelési anyakönyvet csak néhány lappal kellett visszahajtani, és az ötödik sorban, a tizedik folyószámnál az olvasható: 1875. december 27-én született és másnap, 28-án keresztelték Ilona névre Adi (így, nem y-nal) Lőrincz és Pásztor Mária kislányát. A keresztszülők: Adi János és Balogh Ida, az apa testvéröccse és annak felesége. A keresztelő pap Farkas István plébános volt. Eszerint a reformátusként nevelkedett, de a szatmári római katolikus székesegyházi plébánia anyakönyvi bejegyzésével (VI. kötet, 117. lap, 99. szám – 1858. július 4.) igazoltan katolikusnak keresztelt Pásztor Mária a kor szokása szerint a maga hitére kereszteltette leánygyermekét? Utánanéztem a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség levéltárában, de az érmindszenti keresztelési és elhalálozási anyakönyvben sem szerepel Ady Ilonka neve. Eszerint a kislányt valószínűleg a református pap hiányában, szükségből kereszteltették meg a születését követő napon a katolikus plébánossal. A bejegyzés is a református anyakönyvbe történt. Talán már akkor is beteges, fejletlen lehetett a kislány, ezért siettek a kereszteléssel. Csak érdekesség az, hogy rögtön születése másnapján tartották keresztvíz alá a költőt is. Kicsinysége, fejletlensége és „táltos” volta – hat ujjal született – mellett a sietségben valószínűleg közrejátszhatott a szülők amiatti félelme is, hogy kislányuk csecsemőkorában halt meg. Keresztszülőknek a szolgálatot végző lelkipásztort, Török Ferencet és annak feleségét kérték fel.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nem került fel a kislány neve a sírkőre már a temetés utáni években. Ennek okát talán abban kell keresni, hogy Ady Endre rendkívül érzékeny gyermeknek bizonyult, akinek alapélménye a félelem és ezen belül a halálfélelem volt. Ezt táplálták, többek között, az anyai rokonságról hallott különös történetek, az öngyilkosságok, a falu babonái, hiedelmei és a temető szomszédsága is. Valószínűleg az édesanya nem akarta még jobban megzavarni a fiát egy halott kislány emlékével. Így a két fiú soha nem szerzett tudomást az elsőszülött leánytestvérről. Amikor Ady Lőrincné felvésette a sírkőre Ilonka nevét, költő fia már rég halott volt, Lajos pedig halálos betegen feküdt Budapesten…

Az érmindszenti sírban Ady Lőrinc csakugyan egyedül nyugszik. Feleségét 1937-ben Endre fia mellé temették, akárcsak később Lajos fiát (1940-ben) és annak feleségét, Annát (1956). De az érmindszenti temetőben a Kabai-sírban ott vannak az elsőszülött leány, Ilonka földi maradványai is. A gyermekéi, akiről állítólag azt mondta Ady Lőrincné Katicának, nagy szomorúsággal: „Milyen más lett volna az életem, ha nem halt volna meg.” Valószínűleg így igaz. S talán a költő fia, Ady Endre élete is más lett volna…

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu