Kulturális folyóirat és portál

adel202

2015. április 18 | Tóth Hajnal | Kultúra

Adél és a Moszkva

A nagyváradi Moszkva Kávézó nem pusztán egyszerű romkocsma, s nemhiába vált sokak kedvenc törzshelyévé. Igazi kultúrtanya, ahol mindig történik valami – koncert, kiállítás, versest, színházi előadás –, ahol mindig van pezsgés. A moszkvás életérzés létrejöttében Dénes Adélnak, a Moszkva Kávézó eseményszervezőjének, PR-menedzserének, egyszerűbben „mindenesének” nem csekély szerepe van. Adél január végén mégis búcsút vett a Moszkvától, Budapesten próbál szerencsét. Hogy miért, erről mesél lapunknak. És persze a moszkvás évekről.
Székelyudvarhelyről került Nagyváradra. A Partiumi Keresztény Egyetem szociológia szakán végzett. Hamar szerzett barátokat a Körös-parti városban.
És aztán lett a Moszkva. Vagyis előbb az Alma nevű kávézó, ez a PKE közelében nyílt meg 2010-ben, két fiatalember működtette. Aztán gondoltak egyet, hogy kellene bővíteni, tágasabb helyre költözni. Társult hozzájuk egy harmadik srác is, Dénes Adél akkori kedvese. Létrehozták a Moszkva Kávézót a város szívében, a Sonnenfeld-palotában.
A kávézó tulajdonosai jó kis csapatot verbuváltak. Színvonalas, érdekes programokkal rukkoltak elő. „Mindenki mindenfélét csinált. A kommunikációs teendőktől a falfestésig, díszítésig” – emlékezett vissza Adél.
„Mindig is szerettem volna logikát találni a váradi közönség rendezvényre járó kedvében. Ámde erre öt moszkvás év után is nehéz választ kapni. Volt úgy, hogy egy ismeretlen zenekar koncertjére szépen begyűlt a közönség, máskor meg egy-egy menőnek számító bandának a buliján alig lézengtek. Nagyon furcsa. Alapjáraton nehéz bevonzani az embereket. Úgy kell jónak lenni, hogy minden eseménynek meg kell találni azt a pontját, ami itt érdekes és új, és mindezt át kell adni a promoválás, a rendezvényeket beharangozó népszerűsítés során. A művészekben mindig az érdekelt, hogy milyen emberek. Ők is tüsszentenek, pisilnek, elkenődik a szempillafestésük. Élveztem szembesülni helyzetekkel, látni őket a mindennapokban. Akit el akartunk hívni Váradra, azt elhívtuk. A művészek szeretnek ide járni, mert a Moszkvában egyszerűség, lazaság van. És teljesen más a fogadtatása egy programnak itt, mint Pesten. Szerencsénk van azzal is, hogy van egy rendkívül jó nagytermünk, teljesen külön a kávézó és kocsma résztől. Rengeteg jó emlék gyűlt össze. Az egyik legkedvesebb élményem például az, hogy megérkezett a Moszkvába Ganxsta Zolee, aki előzőleg Argentínában járt. Hozott argentin söröket, s minket is azonnal megkínált, hívott: »Gyertek, igyuk meg közösen.« Megszerettem az egyszerű, közvetlen stílusát” – mesélte Adél.
A február és a 2015-ös tavasz is meglehetősen színes lesz. Egyebek mellett lesz 30Y-, Kistehén-, Bëlga-, Bin-Jip és Hiperkarma-koncert, hogy csupán néhány zenei programot említsünk. Öt év alatt 350 koncert volt a váradi kultúrkrimóban. A zenekaroknak ez célpont. Sok együttes már úgy tervezi, hogy tartanak koncertet Budapesten, néhány nagyobb magyarországi vidéki városban és Váradon, a Moszkva Kávézóban. Vagyis a Moszkva rákerült a zenekarok kulturális térképére. „Ha eljönnek Váradra, mennek bennebb is, segítünk összekötni a szálakat, segítünk a turné megszervezésében. Vannak kapcsolataink Temesvárral, Kolozsvárral, Araddal, Székelyudvarhellyel. Rétegzenei eseményeknek is helyet adunk. Sok mindent elfogadunk, amit máshol nem.”
Ám essen szó a váltásról, változásról is. Februártól Budapesten kezd új életet a Moszkva Kávézó eseményszervezője. „Most fog elkövetkezni az az időszak az életemben, hogy meg kell határoznom magam a Moszkva nélkül. Sok mindent jelent számomra a Moszkva. A barátaimat, a reggeli kávét, az esti sört. Volt úgy, hogy hetekig csak a (szintén a városközpontban lévő) lakásom és a Moszkva között ingáztam, pár száz méteren belül, nem mentem sehová máshová. Ez volt az életterem. Ám most úgy érzem, nem tudok ennél többet tenni a Moszkváért. Szeretnék továbblépni a saját életemben. Meg kell találnom önmagamat. Budapesten is kulturális szervezéssel foglalkozom, zenekari menedzsmenttel, vagy koncertek és más kulturális rendezvények szervezésével.” Hozzáfűzte: „Nehéz ezt csinálni. Befesthetem a hajamat zöldre, akkor sem lesz több olyan ember, akit érdekelnek az események. Meg kell húznom a határvonalat a saját életem és a Moszkva között, mert ha nem, beleivódom a falakba. Másfelől el kell mondanom: mindezt csakis teljes odaadással lehet csinálni. Nem lehet csak félig komolyan. Látni kell, érezni kell a hangulatot, hogy még jobban kisikerüljön az este. Ez sokszor azon múlik, hogy szólni kell, játszhat még egy dalt a zenekar. Soha senkit nem fog a pénz motiválni ebben a szakmában. Szép és fontos dolgokat kell csinálni az embereknek.”
Akadt néhány más jellegű kedvenc program is. „Szerettem volna olyan eseményeket is összehozni, amikbe senki nem szól bele. A versestek és a kiállítások szervezésében például teljesen szabad kezet kaptam. Ezek lelki dolgok. Rólam szóltak.”
Visszatérve a koncertekhez: a sok jó zenekar meggyőzése, Váradra hozása bizalom alapján történt. „Jólesően bizalmat szavaznak. Jó visszahallani: »Ha Adél ott van, minden rendben lesz.« A kocsma sikere az én sikerem is. A rétegrendezvényekkel együtt még mindig létezni tud a Moszkva, önerőből, önfenntartóként, anélkül hogy kompromisszumot kötöttünk volna. S ez óriási dolog.”
Dénes Adél utódját a tulajdonosok választották ki. S ez így van rendjén, hiszen nekik kell együtt dolgozniuk az új programszervezővel. Próbáltak hozzájuk közel álló és Moszkvához közeli, megfelelő embert találni.
Adél az elmúlt időszak egyik nagy sikerének tartja, hogy amikor a Quimby-koncertet hozták össze a Léderer-malomban, akkor ötven román nemzetiségű is vásárolt jegyet. Más programokat is látogatnak román fiatalok, illetve külföldiek. Ami azt bizonyítja: túl lehet lépni a nyelvi korlátokon.
Említést tett arról is, hogy minden tulajdonosnak más-más szempontok fontosak egy-egy eseménynél; van, aki a minőséggel törődik, van, aki az anyagi biztonságot tartja szem előtt, van, aki arra figyel, milyen a hangosítás. Sok szempontnak és elvárásnak kell megfelelnie az eseményszervezőnek, főleg ha még maximalista is az illető, mint amilyen Dénes Adél. Hogy valami jó-e, és hogy mitől jó, az meglehetősen szerteágazó. Hozzáfűzte: „Ezen érzelmileg túl kell lépni. Hosszú és összetett folyamat egy esemény levezénylése. Kezdve a zenekar buszának parkolásától a jegyszedésen át a vendégházban való elszállásolásig. Egyébként májusig már leszerveztem a dolgokat. Fontos, hogy a kortárs művészeti vonalat képviselje ez a hely. Nagyon-nagyon bátor dolgokat kell itt véghezvinni. Nem kell leengedni a mércét, nem szabad engedni az elvárásokból.”
Adél elmondta: moszkvás kollégái tudták, ha ő így érez, akkor tovább kell lépnie. „Muszáj próbálkozni. Ide még nem köt senki és semmi, nem fűz ide szerelem, család. Nagy váltás előtt állok. Bízom benne, hogy jó lesz.”

Copyright © 2018 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu