Kulturális folyóirat és portál

2014. június 2 | Zudor János | Irodalom

A vasterrorhoz

Még a béka is szembepisil,
nem oly sunyi, mint egyesek,
a vaspofáját emeli ki
a verőfény, oly kegyesek
a felhők, mint az ezeregy,
vasököl, függöny lemegy,
(Mária Magdolna ijedten bámul,
ó, mi kegy, sopánkodik,
tört bokáját egyengeti…)

A terror nosztalgiája
süllyedő lámpafény árja,

zsarnok sehol, csak kereszt,
limonádésan reszket
a nép, keresztben, kasul fényár,
(mintha most magamat nyakaznám,)

reszketek, mint egy főbelőtt,
kiszopják belőlem a velőt,
zavaros verset is írok,
(ismétlem, sehol semmi zsarnok,)

csak lámpafény. Mária Magdolna
felzokog, elismeri
vétkeit Isten előtt,
(keresztet vet a szent szobornál,)

mintha most magamat nyakaznám,
semmi zsarnok, most éppen telel,
nem nyaral, telel,
kiöltöm nyelvem az egész világra,
mint egy béka, döglött, döglött béka…

2013. augusztus 22.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu