Kulturális folyóirat és portál

2011. július 18 | Számadó Ernő | Irodalom

A te biztató szemed

A fűzek ága közt hidegkéken
Csillognak át az őszi lápok,
A nádasok fölött bágyadozó,
Novemberi napfény szivárog.

Tófenéken opálkoporsóban
Dermedt szívvel alszik már a nyár,
Fölötte a vándordarvak szárnya
Őszi ködben búcsút muzsikál.

Galambvér színű őszi alkonyon,
Nem tudom… de könnyem elered,
Szállnék messze, könnytengeren túlra
Megcsókolni biztató szemed.

Az én sorsom krizánthémok sorsa,
Sohse látok napfényes tavaszt,
Örök őszben a tavaszra várni
Már csak a te hű szemed maraszt.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu