Kulturális folyóirat és portál

2012. október 18 | Láng Eszter | Irodalom

a szöveg a szálak között zakatol

beleszól a kontextusaimba
mandarinszagú lehelete zavarba hoz
az üres tér megtelik láthatatlan szálakkal
elbizonytalanodom

a szöveg a szálak között zakatol
szavak töltik ki a semmit közöttünk
tetszetősek és kívánatosak
ezek a mondatokká szerveződő gondolatok

belső performansz
monológok kérdések és magyarázatok
mindegyik mondat a másik hibaigazításaként
aranyszálon függeszkedik

valamilyen előre sejthető rituálé
hol az egyedüllét kettesben történik
a semmi szakrálissá növekszik közöttünk
a tudatomban szép kiállítás

súlya és következménye van a kimondott szavaknak
és a ki nem mondottaknak ugyancsak
üzenetként zuhannak és visszaverődnek a néma falakon
egy elbeszélés végtelenül leegyszerűsített vázaként

így szembesülünk önmagunkkal
miközben részesei vagyunk a történetnek
megváltás is lehetne megszabadulás a szennyfoltoktól
a szégyentől és a lelkifurdalástól

mint amikor a szennyes vásznakat tisztára mossák
sulykolófával mosószappannal kékítővel
a mosókonyha szürkés párája eltűnik a kereszthuzattal
a hófehér lepedők kiterítve a napon száradnak

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu