Kulturális folyóirat és portál

2012. október 17 | Szűcs László | Napló

A megidézett városépítő

Száztíz éve, 1902 tavaszán foglalta el hivatalát Rimler Károly, Nagyváradnak az a polgármestere, aki – 19. századi előde, Sal Ferenc után – a leghosszabb ideig töltötte be ezt a tisztséget, méghozzá nem is akármilyen örökséget hagyva maga után. A modern kori Nagyvárad kialakulása elsősorban az ő nevéhez, tevékenységéhez, kiváló városvezetői teljesítményéhez kötődik, hiszen 1919 májusáig tartó ténykedése során formálódott ki az a város, amely a jelenkorig minden más településsel összetéveszthetetlenné teszi a Pece-parti Párizst.

Az azóta eltelt közel egy évszázad során természetesen építettek és bontottak, terveztek és romboltak, illetékesek és illetéktelenek, vezették a várost tanácselnökök és polgármesterek, választottak és kinevezettek, maga a település területe és lakossága a többszörösére duzzadt közben, de Rimler kora, az ő teljesítménye mindmáig utolérhetetlen.

Mintha jól kikövezett, egyenes út vezetett volna oda, hogy egy felvidéki gyökerű családban, Békéscsabán született fiatalember, aki hatesztendősen került Váradra, evangélikus lelkész édesapja itteni pappá választása nyomán, a premontrei gimnáziumban, majd a Jogakadémián folytatott tanulmányok után ne ügyvédként kezdjen karriert, hanem 1880-ban, alig huszonévesen, aljegyzőként a közigazgatással kötelezze el magát, hogy tíz évvel később már a város rendőrkapitánya legyen, azután pedig Várad mindmáig legnagyobb hatású polgármesterévé váljon. A város rendőrkapitányaként lerakja a korszerű rendőrség alapjait, igaz, feltűnést inkább azzal keltve, hogy a századelőn az épülő Szigligeti Színháznál véget vet az építőmunkások sztrájkjának.

Mi sem bizonyítja hitelesebben azt, hogy felkészülten érte a megválasztás, mint hogy két évtizedes közszolgálata idején milyen jelentős szervezői tapasztalatokat, kapcsolati tőkét tudott felhalmozni, mint hogy már a megválasztása délelőttjén, a gratulációkat fogadva tájékoztatta a sajtó útján a közvéleményt hat pontba sűrített polgármesteri programjáról. E pontok akár a mai kampányok középpontjába is helyezhetők: a közvilágítás megoldása, a közoktatás, a közművelődés fejlesztése, a korszerű úthálózat kiterjesztése, takarékos városgazdálkodás (!), általános csatornázás, a villamoshálózat kiépítése. És Rimler irányítása mellett hamarosan lett közvilágítás, lett új városháza, gombamód szaporodtak a szecessziós paloták, lett Szacsvay-szobor, kialakult a Fő utca mai képe, megindult a villamosforgalom, átadták a Postapalotát – s mindezt polgármesteri működésének első öt esztendejében. Jellemző adat, hogy 1908 körül a villanyáram-fogyasztás tekintetében Nagyvárad az országban másodikként megközelítette Budapestét, sőt, a villamos vezetékhálózatának hossza meg is előzte a fővárosét. S Rimler az, aki új hidakat épít a Körösön a Szent László térnél, a Széles utcánál, s a felső garasost. Majd megindul a Debrecen felé vezető közvetlen vasútvonal építése is.

Aztán a tízes években előbb a gazdasági válság, majd az egyre véresebb világháború akadályozza a fejlődést, de nem állítja meg Rimlert abban, hogy tervezzen, hogy újabb víziói legyenek. Ezekért kilincsel a minisztériumokban, kihasználja Budapesten a váradi kapcsolatait, kölcsönökről tárgyal. Még akkor is a fejlesztés mellett érvel, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy deficites a város költségvetése, a bevételek messze elmaradnak a kiadásoktól. Utolsó nagy, az impériumváltás miatt megvalósulatlan terve foglalkoztatja, Erdély felől egy földgázvezeték kiépítése Nagyváradig. Helyette jött a kenyérjegy, jöttek a hadikölcsönök, aztán a proletárdiktatúra hetei, majd 1919. április 24-én a Kolozsvári úton, a vízműnél a román csapatokkal érkező Moşoiu tábornok udvarias fogadása, alighanem polgármesteri éveinek legnehezebb napján. Egy hónappal később, június 4-én – napra pontosan egy évvel a trianoni diktátum előtt – a váradi lapok az akkor 62 éves Rimler nyugdíjba vonulásáról adnak hírt. Legalább megadatott a modern kori Nagyvárad megteremtőjének, hogy emelt fővel távozzon hivatalából.

Kupán Árpád a fellelhető források alapján a lehető legteljesebb, legpontosabb, legalaposabb krónikása Rimler Károly életének, elöljárói működésének. Nem minden elfogultság nélkül, hanem a szövegből kiérződő szimpátiával, tisztelettel teszi ezt, ugyanakkor hitelesen, hiszen nem hallgatja el a polgármester személye körüli konfliktusokat, az elkövetett szakmai hibákat sem. De ami a legfontosabb: e munkájával a méltó helyére emeli a huszadik századi Nagyvárad talán legfontosabb alakját; e városépítő eredményeinek, megvalósult álmainak mi mai nagyváradiak nap mint nap haszonélvezői vagyunk.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu