Kulturális folyóirat és portál

2012. október 15 | Molnár Zsolt | Irodalom

A ma oltárán – versek

A ma oltárán

Ledarál az éj.
Fröccsenő álmod
csillagok szennye.

Elporladt a szél.
Felsebzett magány
ég tenyeredbe.

Mégis tiszta vagy.
Így még itt fekhetsz
a ma oltárán.

S hol fetreng a nap?
Keresd meg, indulj
léted pusztáján.

Élő tömegsír

Fessétek le a falakat utánam,
Fertőtlenítsetek ágyat, tolószéket,
Ne sírjatok ha a legyek rám szállnak,
Jönnek a harangok jajveszékelve, érzem.

Mert a fél születések egész halálok.
Belefakul a nap, ezt látni nem bírja.
Nem fogok keresni, így nem is találok.
Érzések, gondolatok mind egy tömegsírban.

Idegenebb idegennél

A csillagokból nagy vész vibrál.
Aláaknázott keresztek.
Kiöntött benzin most a világ,
okádnak szikrát életek.

Józanodj el, holnap se lesz nap,
mutálódik benned a múlt.
Rabakarat ami veszteg tart.
Visszakanyarodó kiút.

Vágy hervad ki porcikáidból.
Ne féltsd, már úgysem a tiéd.
Elérhetetlenért ne kínlódj,
A semmiben vagy töredék.

Hogy zug az isten hallgatása,
A tizenegyedik csapás.
Széthullóban a lelked váza.
Becsületes sanyargatás.

Lehet-e  még közöd magadhoz,
Idegenebb idegennél?
Sejtekben megfeneklett a gond.
Ha lenne, bármit felednél.

Útkereszteződés

Majd magára záratik az idő, a tér.
Mikor a polcról levétetnek a könyvek,
Ott a csendek csendje lesz s a zajok zaja.
Leszobroznál, vagy osonva menekülnél el.

Ott rád olvastatik a rád olvasandó.
Mint borostyánköböl, feltöretik a múlt.
Ott kell megállj, ahol elmúlt az ég, a föld,
Ott az igen igen, a nem nem, s nincs langyos.

Még most kell választani a könyvek közül.
Nem tudod, meddig mondod tollba életed.
Ott az a harmónia és az a téboly,
Ott az az utolsó útkereszteződés.

Ott az érdem fény fénye, sötét sötétje.
Ott azok a bizonytalan kijáratok.
Tudsz-e örülni és fájni, ahogy kell?
Hátra és előre nézni, s kibékülni?

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu