Kulturális folyóirat és portál

2020. március 6 | Szűcs László | Irodalom

A lényeg terelőútján

A forradalom híre egy kopott budai albérleti szobában ért, váratlanul, de nem meglepetésként. A lepukkant szót akkor még nem használtuk. Csetneki utca, a Karolina út mellett.


Tetszettünk volna lopásgátlót is szerelni a forradalomra.
Nosztalgiázom: a kommunizmusban még nem voltak ezek a büdösbogarak.
A pofázás joga megmaradt nekünk, mint szépségtapasz.
Magyar mangalica, román mangalica, nem dwa bratanki?


December huszonkettedikén délelőtt a Csetneki utcában a rádióban Bukarest szólt. Az volt gyanús, hogy nem mondtak semmit, csak szimfonikus zene ment. Már nem emlékszem, hogy minden nap odatekertem a régi rádión, vagy valahonnan tudhattam, most hallgatni kell. Aztán megtörtént, ami.


Én azt hiszem, értelmetlen összevetni a jelent a harminc évvel ezelőtti történésekkel. Úgyhogy inkább csak a két perccel ezelőttivel vetem össze, amikor belekezdtem az előző mondatba. Megállapítom: akkor, két perce jobb volt az élet.
Azért az milyen már, édes barátaim, hogy a vegytiszta autokrácia közpénzén szervezünk konferenciát elsikkasztott demokráciánk hűlt helyét siratva.


Délben, villamossal, metróval igyekezve, már a Thököly úton vagyok a román nagykövetség előtt. Pár száz ember ünnepel. A redőnyöket minden ablakon lehúzták, aztán valaki átmászik a magas kerítésen, zavartalanul leereszti a rúdról a román zászlót, kivágja, esetleg kitépi a címert, majd az immár lyukas trikolórt visszatekeri a helyére. Üdrivalgunk, később felhúzzák a redőnyöket, fényár.


Miért legyek tisztességes? Elpusztítjuk a Földet úgyis. / Miért ne legyek tisztességes? Elpusztítjuk a Földet úgyis.
Méhet ölni vagy csótányt, érdemes ennek mérlegelni a módját?
Az Óceán minden este azt mondja, basszus, mikor jön már el a hatalmas szemétsziget Trianonja?


Délután úton, vonattal Debrecenig, másnap reggel tovább, Újfalu, végül Keresztestől egy segélyszállító teherautó. Félelemmel vegyes öröm. Meg kíváncsiság, hogy milyen is egy forradalom. Aztán enyhe csalódás, ugyanakkor megkönnyebbülés: Várad peremén, a vegyi üzem mellett, a végállomáson éppen fordul a villamos a város felé.


Nagy darabokban hull a fejünkre emléktöredékeink tetrisze.
Az áramszünetnél jobb a fix kamat, a szekunál Schengen.
Mintha ma lett volna, mondom, mintha ma, mondod. Mintha ma.
Mintha, mintha, mintha.



A szerző újságíró, szerkesztő, költő.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu