Kulturális folyóirat és portál

2014. augusztus 17 | Szűcs László | Napló

A költővel szólva

Pár napja egy téves idézettel hívta fel magára – nyilván szándéktalanul – a média figyelmét a magyarországi közoktatás irányító szervezete, az iskolafenntartó központ (KLIK) vezetője. A hölgy, aki maga is pedagógus, egy Nagy Lászlónak tulajdonított versrészlettel köszöntötte kollégáit a pedagógusnapon. Ráadásul az idézett gyengécske sorok egy őrsvezetőhöz szóló, a hatvanas évekből való alkalmi verselményből származnak, ezért meg is kímélem felidézésüktől a kedves olvasót.

Közéleti emberek, politikusok, egyházi méltóságok, egyáltalán beszédet mondó, közönség előtt alkalmi szöveget, köszöntőt megfogalmazó vezetők előszeretettel idéznek ismert vagy ismeretlen írók, költők szövegeiből. A cél kiemelni a mondanivalót, cizellálni az üzenetet. Még erre szakosodott, mindenféle témakörben citátumokat kínáló oldalakat is találhatunk a világhálón. Ami talán még a szerencsésebb eset, hiszen így nagyobb az esély arra, hogy ne valami gyöngécske közhelysziporka hagyja el a szónok ajkait. Mert nem ritkán valóban olyan a végeredmény, mintha a fesztív esemény zenei fénypontjaként a Boci, boci tarkát játszanák, s azt is hamisan. Igaz, önmagában egy jó idézetnek a beszédbe illesztése sem minden, hiszen az sem túl épületes, ha a lapos, üres, semmitmondó szónoklatot egy remekmű fragmentuma ékesíti.

A nagyobb baj ezzel az ál-Nagy László idézettel, s magával a jelenséggel, a rossz helyen jó vagy rossz szövegek használatával az, hogy magukat kultúrembernek gondoló közszereplők az esetek zömében nem képesek megkülönböztetni az értékest az értéktelentől. Mert nem ismerik, nem olvasták. Így jelenhetnek meg divatjelenségek, így szökkenhet szárba erősen megkérdőjelezhető értékű életművek kultusza. Persze, ezzel máris a kánonok veszélyes vizeire tévedünk. A lényeg, hogy szerintem az irodalmi idézetek számára nem a legideálisabb hely a szónoki emelvény, különösen akkor nem, amikor erőltetett az árukapcsolás az üzenet és az ezt szolgáló irodalmi anyag között. E sorok, mondatok maradjanak inkább a könyvben – olvasva, vagy szóljanak avatott előadóktól a színpadon – értőn meghallgatva.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu