Kulturális folyóirat és portál

2014. március 2 | Demény Péter | Kultúra

A keserű idealista – Kinde Annamária halálára

„Nyugodj békében, Szandra May” – írta a Facebookon valaki, amikor megosztottam a szomorú hírt: meghalt. Abszurd, tudom, mégis belém villant a remény: hátha él még valamiképpen. Hiszen mint minden költő, azok közé tartozott, akik nemcsak arról írnak, amit megélnek, hanem arról is, és arról talán még sokkal inkább, mert fájdalmasabban és vágyódóbban, amit nem; nemcsak arról, aki ők, hanem arról is, és még inkább üvöltve a fájdalomtól, akik lehetnének.
Régóta szenvedett, és rossz volt azzal a tudattal élni, hogy szenved, hogy nem tudsz segíteni rajta, nehéz volt felhívni olykor, nehéz volt hallani a hangját, hangjában az indulatot, mely a reményt jelentette, a reményt, hogy mégis élni és írni fog, ahogy élt és írt eddig is, minden csalódottság és kiábrándulás ellenére.
Nem véletlenül zsúfolom egy mondatba ezt a két, egymástól látszólag annyira elütő szót, a reményt és a csalódást. Nem is tudom, láttam-e valaha igazán boldogan, a boldogság teljes meztelenségében, a léleknek abban a lebegésében, amely a boldog emberre jellemző. Nevetni szeretett és nagyon tudott, érdekes arca megnőtt, a szeme csillogott, de nemsokára újra vitatkozni, veszekedni kezdett, hamar visszahullott a bánatba, a keserűségbe, a rezignáltságba.
Ez is abszurd, most mégis úgy érzem, ez a csalódás éltette benne a reményt. Azért gyötrődött, dolgozott, ötletelt, vitatkozott, veszekedett, hadonászott, hogy jobbá váljon az élet. Mint minden idealista, hitt benne, hogy csak hozzáállás kérdése, és mint sok idealista, ő is gyakran elfáradt, amikor belátta, nemcsak hozzáállásé, hanem hagyományoké, szokásrendé, tehetetlenségé; fájt neki, hogy minden csalódás abból fakad, hogy emberek élnek a földön, és ezek az emberek nem ugyanazt gondolják.
Annak a váradi szellemi magnak, melynek a közelében olyan szívesen vendégeskedem, ő volt az egyik legfontosabb pillére. Nem a szervezői erényei vagy a kedvessége miatt, hanem egyszerűen azért, mert ő – ő volt. Költő, aki Szandra Mayt nevelgette magában.
(Szabadság, 2014. január 6.)

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu