Kulturális folyóirat és portál

2013. augusztus 1 | Farkas Szabolcs | Irodalom

A gondos nagymama

Ó, istenem! El sem hiszem! – ujjongott hangosan Eszter. – Megvan, megvan, megvan – folytatta tovább.
Volt is oka ujjongni. Már hónapok óta gyűjtötte pénzét egy új farmerre. És most megvan. Kétszáz lej tényleg nem kevés pénz, de a mostani, világos szakadt farmer nagy népszerűségnek örvend a diákok körében. Több célt is szolgál.
– Leesik majd az álluk, mikor holnap meglátják az új farmerom – mondta magában, miközben a tükör előtt vizsgálgatta magát. Szakadt volt a nadrág… a térdkalácsnál és a combrésznél is, ami igen kihívóvá teszi a nőket. A fiúk szemében feltűnést kelt, a lányok körében pedig némi befolyást gyakorol, ugyanakkor egyesek szemében lángra gyújtja az irigység tüzét is.
– Eszti, vacsora! – kiáltotta a nagymama.
– Azonnal megyek, nagyi – felelte Eszter. Eszében sem volt vacsorázni, nem is volt éhes. Magától a farmer látványától betelt, elég volt ahhoz, hogy egy jót aludjon, a holnapra gondolva.
A feszes farmer igencsak kiemelte idomait. Nem mintha amúgy nem lett volna szép. Eszter csodálatos lány volt, nagyon jól nézett ki. Káprázatos volt, ahogyan az a szép fekete haja aláhullott a vállain. Tengerkék szeme ellenállhatatlanul csábította a fiúkat.
– Gyere már, te lány! – mondta a nagyi, és hangja egyre közelebbről hallatszott. Úgy tűnt, hogy a szoba felé tart.
– Egy perc és ott vagyok – válaszolta gyorsan Eszter, és a másodperc törtrésze alatt lehúzta szakadt farmerét, abban bízva, hogy a nagyi nem látja meg, mert ha mégis, akkor nemcsak kérdések tömkelegét zúdítja rá, hanem egy alapos fejmosásra is számíthat, a farmer borsos ára miatt. A nagyi csak annyit tudott, hogy nem volt olcsó nadrág, de ennélfogva nem is kérdezett semmit a ruháról, bizonyára bosszantotta az egész. Eszter összefogta a nadrágját, és kifelé haladva, szépen, csendben, letette a folyosón lévő fotelre.
Vacsora után igencsak álmosnak érezte magát, és bárhogy próbált is koncentrálni a tévében menő filmre, nem tudott. Végül felülkerekedett az álmosság a lányon, és úgy döntött, hogy elteszi magát holnapra.
Este volt már, késő este. Eszter szobájából halk zene szűrődött ki. Zavarta már a nagyit, nem tudott aludni tőle.
– Ezek a mai fiatalok – gondolta magában – egyre csak hanyagabbak lesznek. Lassan benyitott a lány szobájába, és kikapcsolta a tévét. Belepte a sötétség a szobát.
Ahogyan haladt visszafelé a folyosón, megakadt a szeme az új farmeren.
– Hát ezzel meg mi történt? Most vette, és máris kiszakadt? Atya gatya, hát hol járnak ezek? – mondta hangosan a nagyi meglepődve. – Ezért még holnap számolunk a kisasszonnyal. Na de akkor most mi legyen?
A nagyi tudta, hogy nincs más iskolásnadrágja itt az unokájának, aggodalom fogta el, ha a nadrágra nézett.
Mégsem mehet szakadt nadrággal iskolába, még azt hinnék, hogy nincs egy rendes ruhája, gondolta magában.
– Meg kell foltozni… de hát azért elkél jó néhány folt ide – mondta, olyan hangnemben, mintha valaki lett volna mellette.
Nemcsak jó néhány folt, hanem jó sok idő is kellett, amíg az összes lyukat befoltozta. Éjfél is elmúlt, mire végzett. No, így már normális nadrágnak néz ki, való igaz, egy kicsit tarka, de ezzel nem lesz baj, amilyen divat van most…
Visszatette a nadrágot a helyére, majd nyugovóra tért ő is.
Reggel hatalmas ricsajra ébredt, el sem tudta képzelni, hogy miért kiabál az unokája. Azonnal sietett Eszter szobája felé, hogy megtudja, mi a baj. Eszter ott állt a fotel előtt, arca tűzpiros volt a méregtől, és a nadrágját bámulta, reményvesztetten.
– De hát… rosszul foltoztam valamit? Maradt még lyuk a nadrágon?
– Mamaaaaa!…

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu