Kulturális folyóirat és portál

2014. június 2 | Zudor János | Irodalom

A fal

1
Ocsmány egy életem volt.
És még nincs vége.
Rossz kőre alapoztam a házamat.

(Attól lett olyan holdból bélelt,
hogy összecsuklottak a falai.)

Most siratom rossz életem,
mint egy mekegő kecske, úgy sírok,
elhasznált köveim firtatom,
düledező, roggyant kalibámat.

2
Én maximalista vagyok, mint egy sírásó.
Ez a rohadt ősz teszi, mintha
örökké tartana, mint nagy idő,
megrágom a szavakat, most, úgy
tél előtt, mint egy
mogorva kutya…

Mennyi kő, kérdi az Isten,
s épít nekem egy palotát.

2013. augusztus 29.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu