Kulturális folyóirat és portál

2011. október 12 | Dukrét Géza | Társadalom

A bihari turizmus története

A bihari turistákat elsősorban a Bihari-havasok vonzották. De a hegység legelső megismerői és kutatói a tudomány emberei voltak. Az első értekezést Nedeczky írta 1774-ben német nyelven, Tárnaki Mihály tanár fordította magyarra 1814-ben. Később, a 19. században, egymás után jelentek meg értekezések különböző barlangokról, az akkori idők kutatóinak tollából, ami azt is jelzi, hogy megkezdődött ennek a területnek gyalogszerrel való bejárása. Ezért már úgy is tekinthetünk rájuk, mint a Bihari-havasok első turistáira, még akkor is, ha tudományos célt követtek. Nedeczky után osztrákok és szebeni szászok járták a hegyeket, értekezéseik német nyelven jelentek meg: Bielz, Hauer 1852-ben, Miller 1856-ban, Szatmári 1861-ben, Themák 1872-ben, Orthmaier 1873-ban.

Az akkori idők legjelentősebb kutatója Adolf Schmiedl, a budai királyi József Politechnikum földrajz-, turisztika-, történelemprofesszora volt. 1858 és 1861 között, a Bihar expedition keretében járta be a havasokat és írta meg Das Bihargebierge című könyvét, s ez 1863-ban jelent meg. Schmiedl Bihart a Monarchia részének vagy inkább Ausztriához tartozónak tekintette. Térkép hiányában helyi lakosok, pásztorok vezették, így leírásai néha pontatlanok.

Dr. Koch Antal az oncsászai csontbarlangot írta le, ahol 1886-ban Primics György végezte az első ásatásokat és a barlangi medve ép csontvázát találta meg. Az Igric-barlangban Petényi Salamon, Kovács János, Kovács Gyula és gróf Korniss bukkantak ősállatcsontokra 1850-ben.

K. Nagy Sándor, aki később az Erdélyi Kárpát Egyesület választmányi tagja lett, 1883 és 1888 között három kötetben írja meg az első magyar nyelvű bihari útikalauzt, Biharország címen.

1888-ban megalakult a Bihari Kárpát Egyesület (BKE). Az alakuló gyűlés pontos dátumát nem ismerjük, csupán az 1889. július 27-i közgyűlésről van adatunk. Az egyesület Belényes és vidéke címen turistakalauz megjelentetését határozta el, a lap szerkesztői Hegyesi Márton és Sípos Orbán voltak.

1890-ben a Magyar Orvosok és Természet Vizsgálók Váradon tartották vándorgyűlésüket, s ennek megrendezését a Bihari Kárpát Egyesületre bízták. Ebből az alkalomból egy újabb turistakalauzt jelentettek meg, Élesd és vidéke címen, ugyancsak Hegyesi Márton szerkesztésében.

1891. május 11-én Kolozsváron megalakult az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE). A Turisták Lapja 1892. május–júniusi számából tudjuk, hogy a Bihari Kárpát Egyesület május 1-jén tartotta évi közgyűlését, báró Déry József elnökletével. Sípos Orbán alelnök évi jelentésében sokoldalú tevékenységről számolt be.

A Turisták Lapjának 1892. júliusi száma arról ad hírt, hogy a Bihari Kárpát Egyesület vezetősége hajlik a Magyar Turista Egyesületbe való beolvadásra, mert ez nagyobb támogatást biztosítana a bihari turizmus fejlesztéséhez. A Magyar Turista Egyesülettel együtt augusztus 13-ra közös kirándulást terveztek, s ennek végén közös közgyűlésen mondták volna ki az egyesülést. De az országos kolerajárvány miatt a kirándulás és a közgyűlés elmaradt. Ezután megerősödött az az új irányzat, hogy a BKE szövetkezzen az EKE-vel, s ezt indokolttá tette a közös munkaterület.

De az egyesülés dolgában uralkodó nézeteltérések miatt ez a csatlakozás is elmaradt. Ezután az egyesület be is szünteti tevékenységét. Erről ír 1896-ban a Nagyvárad, s ezt a cikket az Erdély 8. száma is átvette: „Évekkel ezelőtt Biharországban alakult egy turista egyesület Bihari Kárpátok Egyesülete néven, mely az alakulása utáni pár évben rendezett nagyszerű kirándulásokat, de azóta – éveken keresztül – létezésének legkisebb jelét sem adja.”

A BKE nyomtalanul eltűnt. Ám a tudományos feltáró munka folytatódott. A Magyar Földtani Intézetben Bíró Lajos négy Szegyesel-völgyi barlang felfedezéséről ad hírt, és ezeket a turisták már látogatják. Ezután indul meg Czárán Gyula hatalmas feltáró munkája; őt a munkásságáért tiszteletbeli tagjává választotta az EKE. Nemcsak a bihari tájakkal foglalkozott, kiterjesztette tevékenységét a Királyerdőtől a Tordai-hasadékig, a Sebes-Köröstől a Fehér-Körösig. Számos barlang, közöttük a révi Zichy-barlang feltárásában is közreműködött. A Bihari-havasok addig ismeretlen területeit is bekapcsolta a turistaforgalomba, mindenütt kiépítve, járhatóvá téve a turistautakat. Ma is részben ezeken járunk. Papp Lajos A Bihar-hegység meghódítása című munkájában írja: „Sajnos épp ez volt Czárán tragédiája, hogy útjain bevonult a civilizáció, mely vandál módra pusztította el a nemzeti rezervációra méltó területet.”

A bihari turizmus tragédiája, hogy nem volt egy egyesület, amely birtokba vegye és megvédje ezeket az eredményeket. E hiányt próbálta pótolni az 1905. március 5-én alakult Révi EKE Osztály, melynek elnöke ifj. gróf Zichy Ödön, ügyvezető elnöke dr. Veress István református lelkész, barlanggondnok Handl Károly lett. Az EKE kérésére gróf Zichy Ödön egy turistavendéglőt építtetett az egyesület számára a barlang mellett; ezt 1905. augusztus 27-én avatták fel. A révi barlangot az ő tiszteletére nevezték el Zichy-barlangnak. A révi osztály még 1906-ban megépíttette a hidat a Sebes-Körösön, s a következő évben vasúti megállót létesítettek a túloldalon, 200 személyt befogadó várócsarnokkal. Az 1909. évi közgyűlés jelentése szerint gróf Zichy Ödön felépíttette a turistavendéglő mellé az emeletes, 14 szobás Lujza lakot. Sajnos az EKE révi osztályának tevékenysége csak a Révi-szorosra és a barlangra terjedt ki, a bihari turizmus továbbra is halott maradt.

1918. január 27-én, Hoffmann Gyula királyi erdőfelügyelő javaslatára megalakult a Magyar Turista Egyesület Bihari Osztálya. A Turisták Lapja az 1918. májusi számában közölt erről cikket. Az MTE február 8-i választmányi ülésén határozat született a Bihar-hegységben elvégzendő munkálatokról: a vlegyászai menedékház építéséről, melyre a költségeket a budapesti Alba sí-club biztosítja. Biharfüred hozzáférhetővé lett a Jádvölgy–Jádremete–Polyán iparvasút megépítésével, majd turistaösvény kiépítésével Biharfüredig. Február 11-én tartották a bihari osztály első választmányi ülését, s ez felhatalmazta az elnökséget a Biharkapu és a Fekete-Körös eredeténél szükséges munkálatok elvégzésére. E nekilendülést derékba törte az 1918-as őszi forradalom, majd a román megszállás.

A háború után Aradon kezdett újraéledni a megrekedt turistamozgalom, az 1920-as években. Mátyás Vilmos fiatal természetjáró a társaival, előbb Arad környékén, mintaszerű jelzéseket és útjelző táblákat helyezett el. De igazi szerelme Bihar volt. Megalakította Aradon az Erdélyi Kárpát Egyesület Czárán Osztályát.

Papp Lajos nagyváradi, sportcikkeket árusító üzletember 1929 októberében lehetőséget talált arra, hogy a Nagyváradi Sport Egylet (NSE) keretében létező, de nem működő turistaosztályt életre keltse. Az osztály alapemberei Mokos Kálmán, József és Imre voltak. Papp Lajos fáradhatatlanul szervezte a turistaosztályt, amely rövidesen Várad kulturális, szellemi, irodalmi, később zenei eseményeinek népszerűsítését is magára vállalta. Naponként jelentek meg a népszerűsítő cikkek a váradi lapokban. Felismerték, hogy a bihari hegyeket egynapos kirándulásokkal is meg lehet közelíteni, s megkezdték a teherautós kirándulásokat.

Papp Lajos kiadta az első turisztikai folyóiratot, Biharország címen. Az első lapszám 1929 novemberében jelent meg. A bevezető cikket Forró Lajos írta, felhíva a figyelmet, hogy a szabad természet mindenkinek nyitva van, és hogy Biharország szépségei megérdemlik a megbecsülést, minden békére és szeretetre vágyó lélek ott keressen testi és lelki felfrissülést. Dr. Németh Gyula kanonok Czárán életrajzáról, Papp Lajos Béla váráról írt cikket, Mokos Kálmán kalauzt készített a mézgedi (meziádi) cseppkőbarlangról. Borovszky Samu szerkesztésében cikksorozat indult Bihar vármegye történelme címmel.

1930. június 8-án emléktáblát helyeztek el a mézgedi barlang bejárati falán:

A BIHARI HEGYEK NAGY SZERELMESÉNEK
CZÁRÁN GYULÁNAK
EMLÉKÉT ÖRÖKITETTÉK MEG ITT
1930. JÚNIUS 8-ÁN
A NAGYVÁRADI SPORT EGYLET TURISTÁI

A Biharország, mint a turisták és természetbarátok lapja, továbbra is a turistaosztály kiadványaként jelent meg, de a kevés előfizető és az igényes kivitel veszteségessé tette a lapot, ezért 1930-ban, a 3. és 4. szám összevonása után, megszűnik.

Dr. Balogh Ernő egyetemi tanár vezetésével Fey János, Kalla Gyula, Mokos Imre, Péchy József tagok tíz napig tartó munkával feltérképezték a mézgedi Czárán-cseppkőbarlangot. A május végén tartott mézgedi bál alkalmával megünnepelték az NSE fennállásának 25. évfordulóját.

1932 februárjában az NSE, a NAC és az Ardos Frigyes kezdeményezte Touring Club turistaszakosztályok vezetői elhatározták, hogy önálló turistaegyesületté alakulnak, Bihar Turista Club (BTC) néven. Elnök dr. Lőrincz Sándor, titkár Papp Lajos lett. Az egyesület rövidesen 400 tagúra növekedett. Hozzáfogtak régi álmuk megvalósításához, a biharfüredi turistaház felépítéséhez. A görög katolikus püspökség évi 20 lej örökbérletért rendelkezésükre bocsátotta a szükséges területet, kő- és faanyagot. 1932. július 10-én rakták le az alapköveket. Szeptemberre újra kiadták a Biharországot, mint a BTC lapját, s a klub tagjai ingyen kapták meg. 1933. július 2-án, 500 turista jelenlétében, dr. Frenţiu Valer görög katolikus püspök felszentelte a turistaházat, melynek három helyiségében 28 férőhely volt.

A cenzúra a Biharországot veszedelmesnek nyilvánította, az elnevezést pedig irredenta ízűnek. Így a lapot átkeresztelték Turista Életre. Megtiltották a magyar helységnevek használatát. Azt állították, hogy a lapot külföldről irányítják és pénzelik. 1933 után minden kirándulást a Térparancsnoksággal kellett engedélyeztetni. Később az engedélyeket a minisztériumtól kellett kérni.

A BTC vándorgyűlést kezdeményezett Biharfüreden, s erre meghívta Erdély összes működő turistaegyesületét vagy csoportját. Célja egy „néma” megegyezés kialakítása volt, hogy a sújtó intézkedésekkel szemben egységesen tudjanak fellépni. Az elképzelés a következő volt:
– közös irányítás egyetlen jól szerkesztett turista-folyóiraton keresztül, amelyet mindannyiuk hivatalos lapjának tekintenének;
– kedvezmények a tulajdonukban levő turistaházakban a néma szövetség tagjai részére;
– turista útjelzések és egyéb munkák elvégzése „hivatalosan” az EKE neve alatt, amely szervezet a jóváhagyást megkaphatja.

Az EKE túlságosan meg volt már félemlítve, hogy egy ilyen kezdeményezésben részt vegyen: kilakoltatják a Mátyás király szülőházában működő székházából, múzeumát elkobozzák. A néma szövetségre irányuló kísérletből annyi maradt, hogy a Turista Élet lett az egyesületek lapja, így ez közölte a tíz egyesület híreit, túraprogramjait.

1935. augusztus 4-én a BTC turistatalálkozót szervezett a Dregán völgyében, s ezen 700 turista vett részt Erdély minden részéből. Kolozsvárról a Mured, a Touring Club, az Aurora, a KKSSE, a Kolping, a Gyopár és a Tenis Club, Váradról a szervező BTC, a Sasok, a Vasas, a Kolping turistái voltak jelen. Ebben az időben a BTC-nek több mint 500 tagja volt, Szalontán önálló osztályuk működött, Aradon és Telegden pedig csoportjuk.

A BTC rendkívül aktív tevékenységet fejtett ki. Emléktáblát helyezett el a mézgedi Czárán-barlang bejáratánál, kiadta a Biharfüred és környéke című, több mint százoldalas turistakalauzt, Mátyás Vilmos leírásaival és térképeivel. Könyvük megjelent román és magyar nyelven. A román nyelvű kiadás jogát megvásárolta a görög katolikus püspökség.

De az egyesület kebelében ellenségeskedés indult, és ez felbomláshoz vezetett. Ardos Frigyes tanár, az életképtelen Touring Club alapítója, annak idején nem került be a BTC elnökségébe, ezért bosszút forralt Papp Lajos ellen. Viszályt szított az egyesületben, mire Papp Lajos lemondott főtitkári tisztségéről. Ardos Frigyes 32 oldalas feljelentő beadványa, melyet a román kémelhárítás vett át, megtette a magáét: hamis vádak alapján eljárást indítottak Papp Lajos ellen, és 1936. november 4-én azonnali hatállyal kiutasították az országból. A lapot megszüntették. A Turista Élet utolsó száma 1936 júniusában jelent meg, 1937. június 16-án betiltották a Bihari Turista Clubot. Mátyás Vilmos a következőket írta a Turista Életben: „Mialatt napról-napra gyengülünk és ezer külső teher nehezedik ránk, mi magunk, erdélyi turisták marcangoljuk egymást, kis és nagy klikkek alakulnak, régi munkásokat félre állítanak, még többen maguk is félreállnak, sok áldozat árán felépített turista intézményeket párt irigységből megülni készülnek. Így csúfoljuk meg önmagunkat, a nemesebb értelemben vett turistaságot, amelyről fennen hirdetjük, hogy talpköve a szeretet, hogy nem ismeri a nemzeti, faji, felekezeti, társadalmi különbségeket és az ebből származó gyűlöletet…”

Egy másik megrendítő írás Papp Lajos tollából származik Búcsúzunk címmel, ez a Turista Élet utolsó számában jelent meg: „…Mint egy havasi templom ezüstcsengésű harangja, hirdettük a legmagasabb emberi eszmét, a társadalmi és nemzeti válaszfalakon felül álló testvéri szeretetet. Mégis úgy elszaporodtak belső és külső ellenségeink, hogy az eddig is rettentő erőfeszítéssel húzott harangkötelet tartani már nem tudtuk, kisiklik vérző kezünkből, a harcot feladjuk…”

A Sasok Turista Egyesület, amely átvészelte ezeket a nehéz időket, 1930 tavaszán a Nagyváradi Sport Egylet turista szakosztályának keretében kezdte működését. Mind többen csatlakoztak hozzájuk, egyre többen vettek részt kirándulásaikon, ezért szükségszerűnek látszott önálló egyesületté való válásuk. 1935. november 10-re közgyűlést hívtak össze, s az kimondta a Sasok Turista Egyesület megalakulását, megtartva a régi nevet. A felbomlásban lévő Bihari Turista Club turistáinak tömeges jelentkezése a Sasoknál új helyzetet teremtett. Több kirándulóautót indítottak, megkezdték a többnapos kirándulások szervezését. Előadásokat, tea-esteket, turistabálokat szerveztek. Magukra vállalták a BTC-nél felbomlásban lévő turistakultúra ébren tartását, összetartását.

A bécsi döntés utáni területi változások elszakították az egyesület tagjait a Bihari-hegyektől. Lassan véget vetnek a turistatevékenységeknek.

Meg kell említeni, hogy Váradon működött még a Kolping Turista szakosztály, a C. S. Ferar (Vasas) Turista Szakosztálya.

Az ez után működő turistaegyesületek szorosabban kapcsolódtak a román turistaszervezetekhez, ezért a román turizmusról is ejtenünk kell néhány szót.

Az 1875-ben alakult Romániai Földrajzi Társaság feladatul tűzte ki a hegyek megismerését. 1891-ben alakult meg a Cercul Excursioniştilor din Bucureşti (Bukaresti Kirándulók Köre). A sinaiai kolostorok sztárece, Nifon atya, 1893. február 21-én megalakította a Societatea Carpatina Sinaiát – Szinajai Kárpát Egyesületet.

A 20. század egyik nagy tudósa, a Speológiai Intézet megalapítója, Emil Racoviţă felhívást tesz közzé a Kárpátok lakosainak felemelésére, hirdetve, hogy „a turizmus megszabadíthatja ezeket az embereket a nyomorúságtól úgy, ahogy az Alpok és a Pireneusok lakosságát, akik ma gazdagok, de éppen olyan szegények voltak, mint a mi hegyeink lakossága”. Racoviţă felhívásának óriási visszhangja volt, ekkor elérkezettnek látta megalakítani a régóta megálmodott egyesületet. 1921. november 21-én Iuliu Moldovan professzor elnökletével, Kolozsváron, az Egészségügyi Intézetben tartott alakuló közgyűlésen megszületik a Frăţia Munteana Egyesület. Elnök dr. Emil Racoviţă.

Az 1925. június 10-i közgyűlésén a már létező Hanul Drumeţilor egyesület megszüntette működését és javasolta a Turing Clubul României (TCR) létrehozását. A TRC 1926. április 2-án hivatalosan is megalakult. Célul tűzte ki osztályok létesítését az egész ország területén.

Ilyen előzmények után 1927. július 1-jén megalakult a TCR Secţia Munţii Apuseni, amely első tevékenységeként birtokba vett és működésbe helyezett két menedékházat: a Măguri-t 1346 méter magasságban és a Valea Devii menedékházat 1010 méter magasságban.

Alexandru Borza kolozsvári egyetemi tanár botanikus kertet létesített Biharfüreden. Feldolgozta a Szkerisorai jégbarlang falának növényvilágát. Emil Pop tanár a Csodavár növényvilágát írta le.

Az 1933-as testnevelési és turistatörvény rendelkezései alapján, 1934. március 22-én az ország több turistaegyesületének képviselői gyűlést tartottak a Közoktatási Minisztérium kebelében működő Nemzeti Nevelési Tanács helyiségében, a Román Turista Szövetség – Federaţia Societăţii de Turism din România – megalakítása érdekében. Hangsúlyozták, hogy a szövetség hivatva lesz tömöríteni a turistaegyesületeket, egységes irányt szabni azok munkájának.

1936. március 21-én megalakult az Oficiul Naţional de Turism (ONT), az Országos Turisztikai Hivatal mint önálló szervezet. Célkitűzése az ország turisztikai fejlődésének előmozdítása, az idegenforgalom megszervezése. A továbbiakban az ONT meghatározója volt a turizmus alakulásának.

Az 1940–1945 közötti időszakban kevés adatot találtunk a turizmus alakulásáról. Főleg a Magyar Turista Egyesület Turisták Lapja című folyóiratából ismerhetjük meg részben az akkori szerveződéseket. A turisták a Bihar Egylet keretében működtek, amely a Magyar Turista Egyesület Nagyváradi Osztálya volt. 1941-ben a Magyar Turista Egyesület emléktáblát helyezett el Sólyomkővár romjainak falán. A Váradon feléledő cserkészmozgalomról tudunk még valamit.

A turizmus 1945 és 1989 között

A háború utáni időszak meghatározó személyisége Somogyi Sándor volt. Kitűnő szervezőképességével össze tudta fogni a legaktívabb turistákat. Mivel az akkoriban újraszervezett ONT vezetője lett, a kirándulások szervezése mellett gondot tudott fordítani a szervezett környezetvédelmi nevelésre, a turistautak rendbetételére, kiépítésére, túravezetők képzésére.

1949-ben, mikor az ONT megszűnt és feladatait átvette a Szakszervezetek Országos Tanácsának Turista Osztálya, a nagyváradiakat felkészülve találták a legújabb intézkedések. 1949-ben a Nagyváradi Turisztikai Hivatalnak volt menedékháza Biharfüreden és a révi cseppkőbarlang mellett. Rövidesen átvették a Gruia-Dumi menedékházat, majd hosszú huzavona után a biharfüredi emeletes postai házat is, amely lakatlan volt.

1952-ig felújítottak 366 km útjelzést, ösvényeket építettek a Galbinában, a Csodavárban és a Szamos-bazárban, hidakat, létrákat és fogódzókat, valamint kilátó erkélyeket, hármat a Galbinában, hármat a Csodavárban és egyet a Szamos-bazárban. Járhatóvá tették teljes hosszában a révi cseppkőbarlangot. Elmondhatjuk, hogy a Czárán Gyula által feltárt természeti szépségek eredeti formájukban álltak a turisták rendelkezésére.

A kirándulások elképzelhetetlen méreteket öltöttek. Öt-hatszáz személyes különvonatokat szerveztek a hétvégeken Révre, Biharfüredre, a Jád völgyébe és környékére, Kolozsvárra; ezekben a különvonatos kirándulásokban elsők voltak az országban.

A nagyváradi hivatalnak mindössze négy alkalmazottja volt ebben az időben, ami szükségessé tette a felkészült önkéntesek állandó közreműködését. Hiszen csak egy-egy különvonatos kirándulás vezetésére a legtöbb esetben tíznél is több túravezetőre volt szükség. Az önkéntesek támogatására nemcsak a túravezetésben volt szükség, hanem a nyári szezonban az útjelzések karbantartásában is.

A turisták büszkesége volt az évenként egy-két alkalommal megrendezett kiállítás. A Turisztikai Hivatal helyiségében bemutatták a turisták által gyűjtött gazdag kőzettani, állattani és növénytani anyagot. Minden önkéntes tag kötelességének tartotta, hogy ezt a gyűjtést gazdagítsa. Ma is látható a Megyei Múzeumban a barlangi medve csontváza és más, általuk begyűjtött leletek. Önkéntesek foglalkoztak barlangkutatással, felméréseket végeztek és elkészítették a révi, a tízfalusi, a fericsei cseppkőbarlang térképét. A hivatalnak saját fotólaboratóriuma volt, amely rendelkezésére állt a fotósainak.

Óriási gondot fordítottak a természetvédelemre. Csupán néhány példa ennek igazolására:

1951-ben az Erdészeti Minisztérium Biharfüred védőövezetét 100 hektárban állapította meg; kérésükre a védőövezet ki lett terjesztve 1100 hektárra. 1952-ben kérték a Bihar megyei karsztvidék védelmében, hogy minden szakadékzóna körzetében 500 méter távolságnyira legyen tilos mindennemű erdészeti tevékenység végzése (erdőirtás, kitermelési utak létesítése, építése). Erre a kérésre is kedvező választ kaptak. A jóváhagyás megnevezi a révi szakadékvölgyet, a Meleg-Szamos forrásvidékét, a Csodavárat és az egész Galbina völgyet.

Ugyancsak 1952-ben Somogyi Sándor javasolta a Megyei Múzeum vezetőségének 13.000 hektáros Nemzeti Park létesítését a Bihar-hegység karsztközpontjában, pontosan meghatározva a határpontokat. A javaslatot a Megyei Múzeum kiegészítette a történelmi értékek védettségének felsorolásával, valamint a hegység védetté nyilvánítandó növény- és állatvilágának felsorolásával.

1958 augusztusában Somogyi Sándort menesztették a Turisztikai Hivataltól. A turisztikában ettől kezdve a hetvenes évekig pangás állt be.

1970 után Kotlacsik Irén megalapította a Nyomdaklub turistakörét, Bajusz igazgató segítségével. Elhatározták, hogy egy évre szóló előadás-sorozatot szerveznek a klubtagok részére. A Népi Egyetem keretében a legjobb előadókat hívták meg, mint: Marcian Bleahu, Xantusz János, Emilian Cristea, Josif Viehmann, Cristian Lascu, de a helybeliek is értékes diavetítéseket mutattak be: Nagy Ferenc, Carţiş Liviu, Somogyi Sándor, Popper Imre, Masznyik Géza, Marossy Anna, Cherecheş Livia. A klubtagokon kívül is egyre többen jöttek ezekre az előadásokra. Az 1973–74-ben tartott előadásokon kiderült, hogy a jövőben is igényt tartanak turista jellegű oktatásra, így született meg, ugyancsak a Népi Egyetem keretében, a három évre szóló túravezetői kurzus, Marossy Anna muzeológus irányításával.

Sajnálatos módon a 80-as évek végén kettévált a Nyomdaklub turistaköre: az egyik Somogyi Sándor vezetése alatt a Salvamont keretében szervezett túrákat, a másik csoport maradt tovább Kotlacsik Irén vezetése alatt, a klub keretében, 1989-ig, Tempo klub néven. Ezután a Salvamont-csoport felbomlott, sokan visszajöttek a Nyomdaklubba, de mind nehezebben jött össze egy-egy csoport, mert sokan kivándoroltak, vagy anyagi célokkal szervezett kirándulásokra álltak át.

Az eddig említett szerveződések mellett ugyancsak szép eredményeket értek el a COOTEX turistái Steier László és Klein Zoltán vezetésével, az Olajgyár Faragó vezetésével, a Kémia Pásztai Ottó és Orbán Miklós vezetésével, a Plasztika Vass Jenő és Hompót Zoltán vezetésével. De folytathatjuk a sort a Solidaritatea, Înfrăţirea, ICO – Electrica, valamint a Tanügy szakosztályaival is. Ide sorolhatjuk még a 4-es számú (ma Eminescu) és a 3-as számú (ma Ady) líceumok diákjait, tanárait: Stark Szilágyi Erzsébet, László Mária, Tárnoki György, Sípos Gábor, Jurcsák Tibor, Emődi János, Marossy Anna, Váczi Ilona, Petzold Günther.

Hasonlóképpen fejlődés mutatkozott a turistaházak létesítésében is: Biharfüred, Mézged, Lesu, Aranyosfő, Scărişoara, Garda, Drăgan-völgy, Vigyázó, Pádis. Alaposan beépült a Boga völgye, az Aranyos völgye. Diáktáborokat szerveztek Sólyomkőváron, Feketeerdőn, az Aleu völgyében, a Bélavárnál, Diófáson (Nucet).

A látszólag paradicsomi fejlődésnek az 1960-as évek vége felé azonban gyökeresen vége szakadt, mert életbe lépett egy sereg szigorító intézkedés. Elvették az üzemektől az üdülőiket, megtiltották a teherautók igénybevételét személyszállítás céljából, főleg az ONT hatáskörébe utalták a bel- és külföldi kirándulások szervezését. Ezzel a tömegturizmus erősen visszaesett, hiszen jelentősen növekedett a részvételi költség.

Időközben a turistamozgalom háromfelé ágazott el, illetve három irányban teremtődtek meg a feltételek a működésre:
– Megalakultak az alpinista szakosztályok, s ezek alapos előképzés után engedték fokozatos nehézségű falakra a versenyzőket. Főleg a Révi-szorosban gyakoroltak rendszeresen, majd eljutottak a Bucsecsbe, a Fogarasba, a Királykőhöz, s a Békás-szorosba is.
– Tájfutás. Főleg az Ady líceum (akkor 3-as számú, majd Moghioroş líceum) diákjai, valamint a Kémia ifjú mérnökei vettek részt lelkesen az induláskor. Ebből nőtt ki az évtizedek folyamán az a komoly tevékenység, amely biztosította a folyamatosságot.
– A barlangászok köre. A nagy elődök munkáját folytatva feltérképezték az összes fellelhető barlangot Biharban. Több új barlangot tártak fel, a kolozsvári speológusokkal közösen (Szelek barlangja, Pojarul Politei). Barlangász szakosztályt működtet a CSAO, a CRISIS, a CRISTAL, s a SPEO–Z, továbbá a tenkei barlangászok.

Ezzel párhuzamosan még az 1970-es években megalakult a hegyi mentők csapata, akiknek sajnos gyakran kellett segítséget nyújtaniuk a bajba jutott, túl vakmerő vagy fegyelmezetlen turistáknak.

A bihari turizmus 1989 után

1990 novemberében dr. Tövissi József értesítette a bihariakat, hogy Kolozsváron megalakult a Kárpát Turista Egyesület, melynek célja a száz éve alakult EKE hagyományainak folytatása.

1991. május 11–12-én Gyergyószárhegyen tartották meg a nagy múltú Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) centenáriumát és egyben újjáalakulási ünnepségét. Nagyváradot tizenöten képviselték: Méder Árpád, Méder Livia, Dukrét Géza, Dukrét Aranka, Borbély Gábor, Borbély Katalin, Péter I. Zoltán, Péter Emília, Venczel Márton, Venczel Ilona, Sófalvi István, Dimény Áron, Dimény Ilona, Balogh Éva, ifj. Balogh Éva.

Hazatérve a centenáriumi újraalakulásról, 1991. május 24-én 65 alapító taggal megalakult az EKE Bihar Megyei Osztálya. Az alapító tagok legnagyobb része régi turista, közülük sokan az egyedüli turistaegyesület, a Tempo Club tagjai. Megválasztották az elnökséget: elnök Dukrét Géza, alelnök Méder Árpád, ifjúsági alelnök Makai Zoltán. A jelenlevők egyhangúlag megszavazták, hogy a Bihar Megyei EKE a kolozsvári, törvényesen bejegyzett Erdélyi Kárpát Egyesület fiókjaként működjék.

A létszám gyorsan nőtt: egy éven belül elérte a kétszáz főt, 1993-ban meghaladta a háromszázat, 1994-ben elérte a négyszázat. 1995-től csökken a létszám: október 10-én 292 fizető, több mint ötven nem fizető és nyolc tiszteletbeli tag volt. Ezután újra emelkedik a létszám: 1998. január 31-én 312 tag volt, ebből 127 diák, 17 egyetemi hallgató, 92 dolgozó, 73 nyugdíjas, 3 munkanélküli. 1999. január 30-án 280 tag volt, de többen nem fizetik a tagsági díjat. 2001 januárjában 166 a taglétszám, 2005 januárjában pedig 169, ebből 24 diák, 47 dolgozó és 98 nyugdíjas. A létszám stabilizálódott, jelenleg kétszázon felüli.

Turistaszakosztály lévén, az egyik legfontosabb tevékenység kirándulások, túrák szervezése. Ezek zömmel gyalogtúrák, ún. bakancsos túrák, barlangi túrák, honismereti kirándulások, jobbára autóbusszal, az utóbbi időben mind több külföldi úttal, de voltak téli sítúrák, biciklitúrák és számos munkatúra is: ezeken újrajelezték a Révi-szoros turistaútjait. Egy időben nem engedélyezték az utak újrafestését és karbantartását, az idén újra kilátás nyílik e tevékenység folytatására.

1992
– május 23-án tartották az osztály megalakulásának első évfordulóját, s ezen részt vett az EKE országos vezetősége, számos bel- és külföldi meghívott, összesen 130 személy.
– július 31. és augusztus 2. között Torockószentgyörgyön tartotta első országos vándorgyűlését az Erdélyi Kárpát Egyesület.
– augusztus 4–8. között megszervezték a Bihari Osztály első honismereti táborát Várasfenesen; ennek fő célkitűzése a fenesi Béla-vár megtakarítása volt. Ettől kezdve szinte minden évben – tizenhárom alkalommal – megszervezték a tábort.

1993
– május 19-én a református és katolikus püspökségek égisze alatt megalakították az EKE mellett az Emlékhely Bizottságot, melynek feladata emlékhelyek felkutatása, létesítése, gondozása, műemlékvédelem, honismereti nevelés.
– július 31-én újraalakult az EKE Révi Osztálya, 16 alapító taggal; elnöknek Juhász Viktor földrajztanárt, alelnöknek Boross Attila református tiszteletest választották meg.
– augusztus 5–8. között a Bihari Osztály szervezte meg az EKE II. Országos Vándortáborát Réven. A rendezvényen 172-en vettek részt Erdély minden részéből.

A negyedik napon emléktáblát avattak a Zichy-barlang feltárásának 90. évfordulója alkalmából.

Felirata:
ÎN COMEMORAREA ANIVERSĂRII
A 90 DE ANI DE LA DESCOPERIREA
PEŞTERII ŞI AMINTIRII LUI:
KARL HANDL
CZÁRÁN GYULA
VERES ISTVÁN
EMLÉKÉRE A BARLANG FELTÁRÁ-
SÁNAK 90-IK ÉVFORDULÓJA ALKAL-
MÁVAL ÁLLÍTOTTA – SOCIETATEA
CARPATINĂ ARDELEANĂ – ERDÉLYI
KÁRPÁT EGYESÜLET – 8 AUG 1993

– augusztus 23–29. között megszervezték a II. honismereti tábort Sólyomkővár mellett, célja a várrom megtakarítása volt.
– szeptember 5-én, közösen Tempfli József római katolikus megyés püspökkel, emléktáblát avattak Szentjobbon.
– október 29-én Tőkés László református és Tempfli József katolikus püspökök jelenlétében összeült az Emlékhely Bizottság. Megkapta végleges nevét: Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság. Tevékenysége felöleli az egész Partiumot és Bánságot, Máramarostól Krassó-Szörényig. Célkitűzései:
– történelmi örökségünkhöz tartozó összes műemlékeink, népi építészeti emlékeink és emlékhelyeink felkutatása, feltárása és ismertetése, azok ápolása, az aktív műemlékvédelem elősegítése;
– helytörténeti feltáró munka;
– partiumi művelődéstörténelem összeállítása;
– a fiatalság honismereti nevelése.

Kijelölték a partiumi megyék elnökeit, kiosztották a kérdőíveket, elindították a feltáró munkát. Mivel a két önálló civil szervezetnek Dukrét Géza volt a közös elnöke és sok közös tagja volt, a tevékenységek nagy része is közös volt.

1994
– április 24. és május 1. között a bihari EKE részt vett a Varadinum ünnepségek megszervezésében. Megszervezte a tudományos ülésszakot, azon dolgozattal is jelentkezett, és összeállított egy fotókiállítást Nagyvárad századfordulós épületeiről, Kiss László munkáiból. Elindult a Partiumi Bizottság honismereti lapja, a Partium.
– június 26-án emléktáblát avattak a révi református temetőben Márton Gabriella, Ady Endre első váradi szerelme tiszteletére.
– július 9-én emléktáblát avattak Bíró József művészettörténész és festőművész tiszteletére a Lorántffy Zsuzsanna református gimnázium, a hajdani zsidó leánygimnázium épületének falán.
– augusztus 8–14. között szervezték meg a III. honismereti tábort Sólyomkővár mellett. A tábor célkitűzése a várban levő kápolnarom állagának megőrzése volt.
– augusztus 22–28. között székely körutat szerveztek, öszszekapcsolva az országos vándortáborral. Az ötödik napon, 1994. augusztus 26-án Sepsibükszádon nyitották meg a III. országos vándortábort.

Titkos szavazással megválasztották az EKE új Országos Vezető Tanácsát:
országos elnök: Dukrét Géza – Nagyvárad;
alelnökök: Máthé Gyula – Kolozsvár, Kovács Attila – Brassó;
országos titkár: Behabecz Magda – Kolozsvár;
tagok: az osztályok elnökei, az Erdélyi Gyopár főszerkesztője.
– december 4-én emléktáblát avattak Érsemjénben Fráter Loránd, a nótás kapitány emlékére.

1995

– május 7-én volt az EKE által meghirdetett Szent László-pályázat eredményhirdetése, valamint emléktáblát avattak a vártemplomban Szent László király halálának 900. évfordulója alkalmából. Az emléktáblát az ekések készíttették el.
– július 10–16. között tartották a IV. honismereti tábort, Érábrányban. A fő cél a román kori templomrom kitakarítása volt.
– november 18–19-én rendezték meg az I. Partiumi Honismereti Konferenciát, Nagyváradon, helytörténetről, műemlékvédelemről, néprajzról, tájleírásról. A tanácskozást nagy érdeklődés kísérte, 65-en vettek részt, Arad, Bihar, Kolozs, Máramaros, Szatmár, Szilágy és Temes megye képviseletében; 21 előadás hangzott el. Ettől kezdve minden évben megszerveztük a konferenciát, idén lesz a XVII., Mezőhegyesen. A Partiumi Honismereti Konferencia immár hagyományos és elismert mind belföldön, mind külföldön. Átlagosan 80 fő vesz részt, a Partiumból, a Bánságból, Kolozsvárról, Magyarországról, Szlovákiából. Vándorkonferencia, hogy bekapcsolják a különböző vidékeket a közös kutatómunkába. Ez a konferencia helytörténeti kutatómunkánk és műemlékvédő tevékenységünk legmagasabb fóruma. Ekkor tartják az évi közgyűlést is, ekkor osztják ki a Fényes Elek-díjakat azoknak, akik kimagasló munkát fejtettek ki a helytörténeti kutatómunkában.

1996
– február 10-én megalakult a Túravezetők Testülete, tagjai: Coancă László, Dukrét Géza, Egri Ferenc, Gyarmati Gábor, Kinde Ilona, Kotlacsik Irén, Kiss László, Sáhi Anikó, Szilágyi István, Tóth László, Újvárosi Tibor. A testület vezetője Tóth László lett. November 15-én Tóth László egészségi okokból a felmentését kéri, a Túravezető Testület vezetését Újvárosi Tibor veszi át.
– július 22–29. között szervezték meg közösen az IKE-vel az V. honismereti tábort Várasfenesen, 110 résztvevővel. A tábor célja a külső várfalak megtakarítása.
– november 1-jén első és második világháborús emlékművet avattak Réven. A fő szervező Juhász Viktor tanár volt, a Révi EKE elnöke.

1997
– április 28-án, a Varadinum keretében mutatták be Dukrét Géza és Péter I. Zoltán Nagyvárad – városismertető című füzetét. Május 3-án a Szóban élő történelem elnevezésű pályázat díjkiosztó ülésszaka zajlott; a pályázatra 28 dolgozat érkezett.
– július 28. és augusztus 3. között a Bihari Osztály szervezte meg a VI. Országos Vándortábort a Vertop-hágón. A szervezésben segített a kolozsvári osztály is.
– augusztus 21–25. között tartották a Geo ’97-et, a Magyar Földtudományi Szakemberek Világtalálkozóját, Csíkszeredában. Aradon emléktáblát avattak Lóczy Lajos földrajztudós tiszteletére; a tábla Nagyváradon készült, szövege:

Lóczy Lajos
(1849–1920)
geológus, geográfus, utazó emlékére,
aki Aradon töltötte ifjú éveit.
Magyarhoni Földtani Társulat
Magyar Földrajzi Társaság
Erdélyi Kárpát Egyesület
Lóczy Lajos Munkacsoport

– augusztus 11–17. között szervezték meg a VI. honismereti tábort, Árpádon. A cél a Markovits-kúria és az itt található arborétum kitakarítása volt.
– 1997 szeptemberében új könyvsorozat indult, Partiumi füzetek címmel. A mai napig 65 kötet jelent meg: számos településmonográfia, iskolatörténet, műemlékek, emlékművek, temetők, történelmi események, tájak leírása, jelentős személyiségeink ismertetése.

1998
– áprilistól októberig 17 munkatúrán 24 személy, 756 munkaórában kitakarította és újrajelezte a révi és vársonkolyosi turistaösvényeket, Újvárosi Tibor és Coancă László vezetésével.
– augusztus 11–17. között szervezték meg a VII. honismereti tábort, Valkó várának kitakarítására; ezen hatvan fiatal vett részt.
– október 25-én ünnepelték a Zichy-barlang feltárásának 95. évfordulóját, Réven. Ekkor adták át ünnepélyesen az újrajelzett utakat, több mint száz személy részvételével. Hat ifjú túravezető tett le gyakorlati vizsgatesztet: Bajusz Norbert, Kádár Ferenc, Kovács Ákos, Székely Tibor, Székely Zoltán, Tiponuţ Tibor.

1999
– augusztus 9–16. között rendezték meg a VIII. honismereti tábort, Ottományban, negyven fiatallal; a Komáromy-kúriát és annak arborétumát takarították ki.
– október 5-én Horber Pál gyógyszerész, EKE-tag vezetésével megalakult a László Kálmán Gombász Egyesület nagyváradi fiókja.

2000
– július 20–27. között Érsemjénben szervezték meg a IX. honismereti tábort. Feladata a község központjában levő dendrológiai park kitakarítása, rendbetétele volt. Részt vett 25 diák és 10 felnőtt.
– október 8-án Székelyhídon részt vettek a turulmadaras millenniumi emlékmű újraavatásán; Dukrét Géza díszoklevelet osztott ki azoknak, akik hozzájárultak az emlékmű megőrzéséhez és újraavatásához.

2001
– május 22–26. között szervezték meg a 10 éves jubileumi ünnepséget: kiállítást nyitottak a Tibor Ernő Galériában a tagok képzőművészeti alkotásaiból.
– július 22-én emléktáblát avattak Csokalyon Fényes Elek tiszteletére, a református templom külső falán, a bejárat mellett:

FÉNYES ELEK
STATISZTIKUS, FÖLDRAJZTUDÓS
1807 CSOKALY – 1876 ÚJPEST
HALÁLÁNAK 125. ÉVFORDULÓJÁN ÁLLÍTOTTA
A PARTIUMI MŰEMLÉKVÉDŐ ÉS EMLÉKHELY-
BIZOTTSÁG, AZ ÉRMELLÉKI EGYHÁZMEGYE
SZÉKELYHÍD KÖZSÉG TANÁCSA
CSOKALY KÖZÖSSÉGE

– augusztus 9–16. között szervezték meg a X. honismereti tábort, Réven. A sátortáborban ötvenen vettek részt, 36 fiatal és 14 felnőtt.
– november 4-én Érmihályfalván, közösen a helyi polgármesteri hivatallal, millenniumi kopjafát avattak.

2002
– április 28. és május 5. között, a Varadinum ünnepségek keretében, 150 éves a nagyváradi fotográfia címen emlékülést és kiállítást szerveztek Kiss László képeiből.
– június 14–16. között autóbuszos kirándulást szerveztek Szlovákiába, a Borsiban székelő II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság meghívására. A borsi várban született II. Rákóczi Ferenc.
– július 20-án a református püspöki palota dísztermében emlékülést tartottak, 200 éves a magyar muzeológia, 130 éves a nagyváradi múzeum címmel.
– szeptember 21-én szervezték meg Székelyhídon a turulmadaras emlékműves települések találkozóját, s ezen bemutatták a Turulmadaras emlékműveink című
kiadványt, amely másfél éves felmérő program eredménye volt.
– október 6-án Gálospetriben emléktáblát, emlékszobát avattak Sass Kálmán tiszteletére:

EBBEN A TEMPLOMBAN KERESZTELTÉK
ÉS KONFIRMÁLT
SASS KÁLMÁN
56-OS MÁRTIRLELKÉSZ
ÁLLITOTTA A GÁLOSPETRI REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG ÉS A PARTIUMI
MŰEMLÉKVÉDŐ ÉS EMLÉKHELY
BIZOTTSÁG. 2002.

A koszorúzás után felavatták a közelben levő egykori tanítói lakásban a Sass Kálmán-emlékszobát, amely Kéri Gáspár orvos munkáját dicséri. Majd a közeli érmelléki tájházat avatták fel. Avatóbeszédet Gazda Klára néprajztudós tartott, és Kéri Gáspár mutatta be a tájházat, amelyet szintén ő rendezett be a nagyszülői házban, az általa gyűjtött tárgyakkal.

2003
– május 10-én tartották a Jubileumi Rákóczi Évek megnyitóünnepségét, Nagyváradon.
– augusztus 9–10. között jubileumi ünnepséget szerveztek Réven, a Zichy-barlang felfedezésének századik évfordulója alkalmából.
– augusztus 15–22. között szervezték meg az EKE XI. honismereti táborát, Gálospetriben. Célja a Fráter-kúria dendrológiai parkjának kitakarítása, a millenniumi kert, a régi temető síremlékeinek megtakarítása volt.

2004
– március 27–29. között kirándulást szerveztek a szlovákiai Borsiba, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyére. Az emlékünnepélyen Dukrét Géza beszédet tartott A Rákóczi-szabadságharc a Partiumban címmel.
– április 3-án ismertették Borbély Gábor, Dukrét Géza, Péter I. Zoltán és Szilágyi Erzsébet Bihar megye útikönyve című kötetét.
– augusztus 12–18. között szervezték meg a XII. honismereti tábort, Élesden. A tábor célja az volt, hogy a református templom melletti parkot kitakarítsák és előkészítsék a világháborús emlékmű elhelyezésére.
– szeptember 19-én részt vettek Bocskai Istvánné Hagymássy Katalin szobrának leleplezésén Mezőtelegden. Ugyanott tudományos ülésszakot szerveztek a református templomban Bocskai István életéről, a fejedelem tevékenységéről.
– október 16-án szervezték meg a Rákóczi–Bocskai–Balassi jubileumi emlékünnepélyt; ezen jeles magyarországi meghívottak tartottak előadásokat.

2005
– február 17-én Érmelléki pincék címmel fotókiállítást nyitottak meg Budapesten, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kiállítótermében, Sófalvi István fotóművész képeiből.
– április 10-én emlékházat avattak Érsemjénben, közösen a polgármesteri hivatallal, Kazinczy Ferenc és Fráter Loránd tiszteletére, majd együttműködési szerződést írtak alá a Hajdúság–Partium Értékmentő Egyesülettel.
– június 12-én emléktáblát avattak Érköbölkúton ifj. Gyalókay Lajos tiszteletére.
– augusztus 12–18. között szervezték meg a XIII. honismereti tábort, Szentjobbon, a hajdani vár maradványainak kitakarítására, az apátsági épületek mögötti terület rendbetételére.
– augusztus 27-én Réven ünnepi megemlékezést tartottak a Zichy-barlang felavatásának századik évfordulója alkalmából.
– november 13-án emléktáblát avattak Zsibón, II. Rákóczi Ferenc tiszteletére, a zsibói csata emlékére.

2006
– január 22-én, a magyar kultúra napja alkalmából, az egyesület díszoklevelet kapott a megye művelődési életében betöltött szerepéért.
– a február 4-i közgyűlésen Dukrét Géza kinevezte ügyvezető elnöknek Tiponuţ Tibor földrajztanárt, túravezetőt.
– április 23-án emléktáblát avattak Érmihályfalván, Zelk Zoltán költő tiszteletére.
– május 27-én megünnepelték az EKE Bihari Osztálya megalakulásának 15. évfordulóját. Bemutatták Dukrét Géza A Bihari turizmus története című kötetét.

Czárán Gyula halálának 100. évfordulója tiszteletére több rendezvényt szerveztek: Czárán-zarándokutat Rézbányától Menyházáig, áprilisban az első Czárán-emlék- és teljesítménytúrát (ezen 134-en vettek részt), októberben a második Czárán-teljesítménytúrát, több mint 150 résztvevővel. Az egyesület először vett részt a Bodrog árterületén szervezett vízi túrán. Ősszel sikeres Magas-Tátra-túrát szerveztek.

2007
Az év elején a sajtóból értesültek arról, hogy egy csoport bejegyeztette a bíróságon az EKE Bihar Megyei Osztályát, az egyesület tagjainak tudta és engedélye nélkül. Az egyesület a Kolozsváron bejegyzett országos EKE fiókjaként volt bejegyezve, több más EKE-fiókszervezettel együtt. Mivel többszöri próbálkozás után sem tudtak megegyezni, a január 20-i közgyűlésen elhatározták az eddigi egyesület bejegyeztetését a váradi bíróságon, EKE ’91 Nagyvárad–Bihar Egyesület néven. Az új választás eredménye: elnök Tiponuţ Tibor, alelnökök Slider Zoltán és Bordás István, örökös tiszteletbeli elnök Dukrét Géza.
– az egyesület tevékenysége nem lankadt, az év végére 142 újrairatkozott tagjuk volt. Összesen 37 kirándulást szerveztek, 1040 résztvevővel. Túráik főleg a Fekete-Körös völgyébe és az Erdélyi-szigethegységbe vezettek. Fejlődtek a határon túli kapcsolatok, főleg az észak-magyarországi régióval.
– ettől az évtől van saját honlapja az egyesületnek.

2008
– az év végére a  tagok száma 204-re emelkedett. Ötven túrát szerveztek, 1251 személy részvételével.
– január 22-én túravezetői tanfolyam kezdődött, nemzetközi oktatással. A nyár végén húsz fiatal tette le eredményesen a túravezetői vizsgát. Sajnos a tanfolyamot elvégző fiatalok egy része hamar lemorzsolódott a bizonyítvány átvétele után, de számos ígéretes ifjú azóta aktívan tevékenykedik az EKE keretében.
– részt vettek a Czárán Gyula-emléktábla újraavatásán, Mézgeden.
– kiadták dr. Venczel Márton és Sófalvi István A Nyugati-szigethegység csodálatos élővilága című színes kötetét.

2009
– a tagság létszáma 225; a 68 szervezett túrán, a táboron kívül, 1654 személy vett részt. Egyre több a külföldi túra és kirándulás is: Magas-Tátra, Bodrog-ártér, Tokaj, Karcag, Hortobágy, Eger, Szilvásvárad, Ópusztaszer, Szlovénia, Horvátország. Rendszeressé váltak a különböző kiállításokra Budapestre, Egerbe, Debrecenbe indított kirándulások.
– az első EKE-napi rendezvénysorozat Várasfenesen. Vendégül látták a kolozsvári, marosvásárhelyi, gyergyói és nagybányai EKE-küldöttséget.
– július 28. és augusztus 2. között megszervezték a XVIII. EKE Vándortábort Várasfenesen. A táborban 876-an vettek részt Európa különböző országaiból, 76 egyesület képviseletében.

2010
– a létszám 253 fizető tag, 15 túravezető tevékenykedik aktívan.
– nagy sikerű városismereti vetélkedőt szerveztek 10–14 éves diákok számára.
– túravezetőik számára harmincórás elsősegély- és újraélesztő-tanfolyamot szerveztek a megyei rohammentő szolgálat segítségével, az ország egyik legmodernebb kiképzőközpontjában.

2011
Az egyesület fennállásának huszadik évfordulóját az Ady Endre középiskola dísztermében tartott emlékközgyűlésen ünnepelték meg. Tiponuţ Tibor ismertette a 120 éves EKE történetét. Ezt Dukrét Géza személyes hangvételű előadása követte, aki húsz évvel ezelőtt részt vett az EKE gyergyószárhegyi újraalapításán, s alapító tagja és 16 évig elnöke volt az EKE Bihar Megyei Osztályának. Díszoklevelet kaptak az alapító és a 15 évnél régebbi tagok. Tiponuţ Tibor bemutatta az erre az alkalomra, Kolozsváron megjelent reprezentatív évkönyvet.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu